Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 25.

Ezen a héten erős visszaesést mutat a gasztro rovatunk, masnival kötözött savanyúcukorkák a séf ajánlata, mit van mit tenni. Az idei karácsonyt próbáltam ki, minden kötelezettség nélkül egymás mellé tettem fel különböző modorú terítékeket, és igazán nincs magyarázatom erre, a csak – mer’- azér’ mind közül a legelfogadhatóbb. Hogy ne menjenek pocsékba, most nézhetjük itt őket az idők végezetéig, még legalább négy alkalommal. Az ánizst és fahéjat virágkötőknél vásárolta Barbi, nagytételben, mielőtt valaki szívéhez kapna. Az ilyesmikből készült asztali díszek illata igen finom. Nincs eltúlzott értelmük, át lehet kötni őket aranyszalaggal és hanyagul széthagyni az asztalon. Esztétikai élvezetet nyújtanak és Édes Istenem milyen hosszan, unalmasan tudnék beszélni Theodor Lipps esztétikaelméletéről, hát mindenki boldog lehet, hogy most ez elmarad. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 24.

Tíz éve körülbelül bezárt egy lemezbolt, és a tulajdonos nyakán maradt az áru, ami még a régi vágású vinyl vagy milyen lemez, nem akarnék ebben az anyagismereti kérdésbe jobban elmerülni. Mindenesetre ebből a készletből kaptunk ajándékba tizenkét darabot akkoriban, és valószínűtlennek, Benny Hilles fordulatnak tűnhet, de Soltész Rezső lemezek voltak mind, még azt sem állítanám, hogy különböző albumok, hanem Soltész Rezső, nyolcvanas évekből való egyazon hanglemezéből egy tucat. Felhasználása sokoldalú egy ilyen ajándéknak, be lehet olvasztani belőle tizenegyet, vagy szelektíven gyűjteni, vagy ki lehet hajítani az egészet az ablakon. Vagy, egy évtized múlva, egy ilyen blog egyik projektjeként, speciális festékkel akantuszleveleket lehet rá festeni, majd sütőben kisütni és rosszabb esetben ettől úgy néz majd ki, mintha valamilyen betegség megtámadta volna, de néhány sikerült darab igazán reneszánsz lesz, és tányéralátétként szolgál majd az idők végezetéig. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 23.

Talán már említettem, hogy az intézetben a barbarizmustól való eltávolodás a szakterületem, és hogy nem kezeltként vagyok regisztrálva abban az intézetben, ez mondjuk fontos. A munka lényeges részét teszi ki az asztali tárgyak értelmezése, ezt így, ebben a formában most egyszerűen csak fogadjuk el. Amikor különböző személyeket – itthon – arról faggattam rutinszerűen, hogy egy pillantást vetve erre a kis angyalkás szettre, mi jut rögtön eszükbe, egyesekben az a kérdés merült fel azonnal, hogy hova cipeli az angyalka a hátán azt a karikát vajon? Mások ehhez képest arra voltak kíváncsiak, hogy mi oka volt bárkinek rádrótoznia egy kerékre, kvázi kerékbe törni ezt a derék angyalkát, azt mondaná már meg nekik valaki? A tréfás, melankolikus, (tahó) barátok között ült itt egy angol fiú is, ő azt mondta, hogy milyen szép angyalkás szalvétagyűrű ez, olyan, mintha cukorból volna. Egyébként az angol mindig hoz virágot, ilyesmire lehet egy világbirodalmat alapozni. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 22.

Nyáron fényben úszott itt minden, de most a fotózáshoz nem elég világos a konyha, az a baj.  Annyi fény sincs bent, mint Szüszü szárkány szeggében, ahogyan a pösze Zala professzor szokta mondani. Akárhogy is, valami kis nappali világosságot kell szereznem, mert ezek a téli terítékek megérdemelnék, hogy szépnek látsszanak a képeken. Barbi ma a csészébe hajtogatott asztalkendővel tejszínhab illúzióját szerette volna kelteni és ez sikerült is azt hiszem. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 20.

Hajnali háromkor még ébren voltam, hétkor meg már az autóban ültem, gyönyörű reggel volt, de ez akkor is túlzás. Mire hazaértem éjjel lett újra, és ekkor már nem jöhetett szóba a Freud adventi naptár, ami eredetileg szerepelt a tervben; valami kevésbé sokdimenziós munkára volt szükség, gyorsra, és ennek a feltételnek a gyöngyös szalagfenyő megfelelt. A kész művet nézegettem egy darabig, de nem tudnám száz százalékra megmondani, mire használható. Szép, az biztos, és éjfél előtt befejezte a napot, ezért külön hálás vagyok. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 19.

Ez a gránátalmás recept minden tekintetben ellentétje a szombatinak, ami –  emlékeztetésképpen – a könnyűlovasságnak elegendő cukros karamellszószos, cukros fahéjas, cukros tekercs volt. Ez itt, pedig egy francia tempójú gyümölcsös krém, kis adag, elegáns ízvilág, fél óra ráfordított idő. A gyorsaság lelassul valamennyire, ha nincs otthon gránátalmaecet, mert annak elkészítése két hét körülbelül. De mit van mit tenni: a desszert gránátalmaecet, körte, narancslikőr, méz, joghurt, bors és tejszín keveréke. Tökéletes szerintem.  (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 18.

Lesz egy sportprogram a hétvégén, ahol én a közönség leszek. Nem állítom, hogy egyedül; többen kaptunk megbízást, szurkolói feladatokat látunk majd el. Úgy gondolta a húgom, hogy mi lenne, ha nem a klasszikus lánygúlát csinálnánk most, hanem valami jobban testreszabottat, mondjuk legyen a pomponos kesztyű. De arra nem számítottam, hogy ez ilyen jól sikerül, vagy engem ennyire könnyű szórakoztatni, az is előfordulhat. Mindenesetre ebben a kesztyűben olyan, mintha két jól karbantartott pudli írna ide, vagy a Grincs, vagy egyszerre az egész Szezám utca. Lehet benne látványosan szurkolni is, kipróbáltuk, a cikk végén az animgif előrevetíti ezt a hétvégi élményt némileg. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 17.

Ez itt Hank, Frank és Paul, akik nem olyan régen még hóemberek voltak, de a kétszázharmincadik napon (valószínűleg Rosie unokatestvérem kivillanó bokái láttán), elolvadtak itt nekünk. Az olvadt hóembereket tavaly szervíroztuk egy karácsonyi partin. Szokatlanul népszerűek voltak, a vendégek úgy fogyasztották őket, mintha Dom Pérignon volnának.  (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 16.

Az amerikai receptek hátránya, hogy túl nagy adagokat adnak ki. Mintha a Kennedy dinasztiát várnám ebédre folyton. Ezért maradt a múltkor olyan bőven karamellkrém, és ezért feleztem meg a hozzávalókat ennek a karamellalmás fahéjtekercsnek receptúrájában. De még így is tizenhat kakaós csigányi sütemény keletkezett, ami sok. Egy vajas, különleges alaptésztáról van szó, ezt azoknak mondom, akik szeretik az ilyen gyűjtői részleteket, puha marad, mindazonáltal kelt tésztaságából eredő hátrányait nem tudja leküzdeni: sütés közben csaknem minden tölteléket magába szív, és szükséges hozzá végül egy krém vagy öntet, hogy emléke kellemes maradjon. Az adag méretéhez az a hozzáállásom, hogy vagy meg kell hívni rá a Kennedyket tényleg, vagy fogalmam sincs, mert ennyi egy főre eső édesség elfogyasztását egyszerűen megtiltom. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 15.

Múlt héten elidétlenkedtünk egy sütőtökös kekszet, és úgy éreztük, hogy ideje volna hozni valami kézzelfogható teljesítményt helyette. Íme. Komolyan kell beszélnünk: ez a recept nem egyszerűen egy sütőtökös kekszet ad ki, hanem azt a sütőtökös kekszet, amelyet születése óta minden nő és férfi keres a Földön. Az alapízt szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér, fahéj, feketebors, szerecsendió egészítik ki, a keksz diós, zabpelyhes, nem nagyon cukros, és nem is túlságosan nem az. A süteményhez még múlt vasárnap, a bolhapiacon választottam egy krémszín foltokkal díszített, magasfényű kerámiavázát, amelybe a húgom később jónak látott beletömni egy zöld műtollboát, és a váza meg a boa most együtt élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Végül ehhez a kombinált tárgyhoz igazodva rendeztem be a fotózás helyszínét. Kérek mindenkit, akibe szorult egy szemernyi kalandvágy, próbálja ki ezt a kekszet. (tovább…)