Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 18.

Carolnak telebeszélték a fejét az egyetemen valami térgeometriával, vagy mi a csodával, állítólag létezik egy harmadik dimenzió, amiben magasságok vannak. A papírnő szerette a kis, lapos figurákat, önmagát is ideértve, de nagyon is szívesen gondolt egy olyan világra, amelyikben a dolgok új irányokban terjednek ki, majdnem minden este jön valaki, barátai vannak, félidegenek ugranak föl, Carol finomakat főz, fiatal, magas nők és férfiak hajlonganak a késő tavaszi estében. Mit mondhatnék, ez a fantázia elegendően vonzónak bizonyult ahhoz, hogy kimozdítsa őt régi életéből. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat -. 2014. március 17.

Szeretnék mutatni egy nyulat és nem sok mindent hozzáfűzni. A nyúl alakú asztalkendő és fölháborítóan tehetséges anyám gyönggyel kivarrt kiegészítői kerültek ma terítékre, valamint a Reichenbach porcelánok, meg egy art deco szószos és egy retro váza. Minden, mindenhonnan keveredik össze-vissza, miért nem lehet egy készlettel teríteni, most mondja meg. Mert így döntöttem, s döntésem megmásíthatatlan – feleltem, ekkor pedig fölhúzta vállát a jéghideg, noha felvilágosult kényúr, és kiballagott. A damasztnyúl összehajtása nem olyan egyszerű, mint egy csákóé, szükséges hozzá vasaló. De a szalvéta aranyos, okos és kellett nekem, nem tudtam élni nélküle. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 15. és 16.

Egy igazán egyszerű showelemre lett volna szükség tegnap huszonkét óra huszonkét perckor, az asztalon álló csokoládényulak megfelelőnek tűntek. Láttam valahol azt a viccet, amelyikben egy leharapott fenekű csokinyúl beszélget egy fületlen másikkal, tehát csak a fordítás lett volna az enyém, azzal kínlódtam egy darabig, mert a magyar nyelv más, mint az angol, ezek a szép, szivárványos szavak… hajlékonyak, mint a köd: “- Fáj a seggem. – Mi?” ez lett volna kézenfekvő megoldás a „- My butt hurts – What?” eredeti mondatokra. De a vulgaritás ezúttal nem tett büszkévé, nem állítom indirekte, hogy máskor azzá tesz, ám nem is cáfolom. Hajnalig bíbelődtem a szöveggel, akkorra döglött be végleg. Hirtelen kitöröltem minden pontot és felkiáltójelet, a betűsorokat is, melyeket közrefogtak, majd megnéztem négy részt a Boston Legalból s mikor kivilágosodott, a két nyulat újra elővettem, és ekkor már tisztán lehetett látni, hogy ha képregény nem is lesz belőlük, desszert még lehet, csak túl bonyolultak, és betettem őket a mikróba. A csokoládés lávatorta elkészítése húsz perc, mindennel együtt. Az édesség elegáns, ideálisan belőle a vékony, szilárd tésztaburok alól olvadt csokoládé tör elő. Könnyelműség nem hinni a receptnek, s a masszát a kelleténél tovább a sütőben hagyni. Ekkor csak a torták közepe maradt folyékony, de egyéni csúcsok így is, sőt, két nap egy csapásra és ennél többet ma nem akarhatunk tőlem. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 14.

Ma van az ünnep, amelyik igazi ünnep, véletlen egybeesés, hogy mától már csak húsz nap maradt a blogból. A befejezést januártól nemhogy alig nem várom, hanem direkt megijedtem attól, hogy közeleg. Szerencsére terveim lettek áprilistól, melyek az elmúlt évre építenek, de mi lesz, ha elrontom a márciust, a jövő elejét, ettől félek most, normális ez doki? Mindenesetre összejövetelt tartunk valamelyik említett szorongásra vagy ünnepre hivatkozva, s a poharakat követhetővé akarta tenni Barbi a jövés-menés miatt, az erre kitalált masnikat szeretném megmutatni. Kitűnő a kérdés Bob, attól tartok, annyi színű masnira lesz szükség, ahány vendég jön. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 12.

Ez az egyik leghelyesebb mű a háromszázhatvanöt napban: a nyuszis zacsik (először „kisállat-feldolgozás szezon van” címet adtam nekik, de kitöröltem, most meg elmondtam, hogy mit töröltem ki, Freud lélegzetét visszafojtva várja, bevallok-e még valamit.) Ezek a nyuszifüles ajándéktasakok tényleg nagyon aranyosak. Barbi selyempapírból készítette őket. (tovább…)

Fotó: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 11.

Egy gyorsat, jó? Rudolf, a második, egy rosszkedvű ember, az a fajta, akinek akkor jó, ha rossz, de amikor jó, akkor rossz, szóval általában jó, Prága városában, sima cseh sörök alkalmazásával itta le magát ezerötszáznyolcvanöt tavaszán. A tündöklő szépségű I. Erzsébet később megragadta a pulyka felső combját Londonban, s a sültet szűzies ujjaival szájához emelve az utolsó húscafatig lerágott mindent a csontról. (Murphy, 1921) Ezek jutottak eszembe ma, illetve valami még Medici Katalinról, érezhetően semmi eredeti. Semmi eredetit nem hoztam ma létre. Viszont van egy jó hírem, mellyel meglepem magam magam: maradunk a Bálnában még egy darabig, úgy is mint Alan Harper. A kiállítás képei itt láthatók, csupa olyan, amely még nem szerepelt korábban. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara, Keresztesi Judit és Fischer Tamás
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 10.

Kivettem egy napot. Nem igazi szabadnap, úgy értem, csak tíz óra egyben, amit szabadon oszthatok be, és én így gazdálkodtam: The Wolf of Wall Street, Last Vegas, Die Hard 5, az Episodes harmadik évada, egy kardamomos csirke, egy meggyes muffin, harminc perc alvás, két kávé, négy csésze tea. Egyszer mesélte nekem egy ember, hogy előzéskor megállt az idő és megnyúlt számára a tér a múltban, az autó, melynek nekirohanni igyekezett mintha egy csúzliba került volna hátrarándult, mondta ő, ő pedig be tudott slisszolni a busz elé, s így megmaradt az a része, amelyiken ilyen gondolatok suhanhatnak át. Holnap kezdődik a hónap, amelyikben nincs elég idő, sem tér és egy téridőtágulásnak nem lennék ellenére, ha bárki megkérdezne. Tegnap Barbi készített rólam néhány képet amint a videóinstallációban sétálok, így van ma miről írnom, és grátisz megnézünk engem is kevés sminkben, ami tűrhető pletyka. Az égenjárás egy festményen játszódott, a felhők a lábamnál gomolyogtak, mindezt egy videókamera látta, a vele összekötött projektor pedig megfordítva adta ki a képet a falra. Így érdemes a levegőbenjárást elképzelni és a vízenjárást is, amennyiben érdekel bennünket a magyarázat.  (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 9.

Az egyik installáció, ami nem készült el időben: a fal. A falon egy magasságfüggvénynek kellett volna születnie, akik bejönnek, a fejük fölött húztak volna egy vonalat, amelyet aláírnak és ez a gyönyörű vonalrengeteg adta volna ki azt a valamit, amit fogalmam sincs, minek hívunk, de kell nekünk. Mindebből csak a csomagolópapírokat ragasztottuk föl és a tollakat, de arról, hogy ezekkel mi a szándék, (hogy van-e), nem beszéltünk. És bekövetkezett, amit kifejezetten kerülni akartam, előállt egy nagyméretű írófelület, amin bárki azt mond, ami eszébe jut, s ez az alkotói szabadság, köztünk szólva, kétesélyes. A négy nap alatt körülbelül ezren fordultak meg a teremben, a fal figyelésére nem is jutott idő, hátha nem veszik észre, ebben reménykedtem, de észrevették és elszabadultak az érzelmek, mindenki írt, amit csak tudott. Közben a gyerekek eksztázisba estek, a szó legszorosabb értelmében kontrollálatlanná vált minden, léghajók lengtek, felhők kerültek veszélybe, a fal meg egyre telt és rá sem mertem nézni, csak sejtettem, hogy már nem fér oda több szöveg. Ma pedig, a próbaidő leteltével mint egy imafal elé odaálltam, és kiolvastam. A tapétán millió lendületes vonal található, firkálmányok, alattuk miniatűr, pedáns rajzok foglalnak helyet, mellettük mindenfelé héber, arab, orosz, angol, francia, magyar mondatok. Ezek a tárgyon kívül vagy azon belül a szerelem vagy szeretet vagy szeretés vagy tetszés észrevételei mind. Akik itt jártak, üzenik, hogy odáig vannak egymásért vagy, hogy szerelmesek Eszterbe vagy Péterbe vagy a felhők között is Zsófira gondoltak. Vagy azt írják, nem tudták, hogy “art could be so fun”, “érdekes hely”, “köszönjük az utazást” meg ilyesmiket. Végül kénytelen voltam hozzáérni a falhoz, megtapogatni, lehunyt szemmel végighúzni a tenyeremet a szelíd szövegek fölött. A hétvégéről kutatási eredményként rögzítem: valami rendkívüli történt, de fogalmam sincs, hogy mi az. (tovább…)

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 7.

Arról a sárga padról nézve a felhőkön keresztül előtűnik az ígéret, a nem-létező, a majdnem bekövetkező, ami egyszersmind átverés és hallucináció és mégis fantasztikus, és ehhez kellett valami smaragdszínű, ami nem volt. Nem volt semmi. Semmi zöld. Micsoda stílustalanság. Csak azután a szemétből kihalászott borosüvegek. Ha a miértről érdeklődnének, szörcsögnék, krákognék, de a rádióriportból az azért kivehető lenne, hogy az andragógia, művészet ésComenius szavak hagyják el a számat és, hogy a halmazok metszete – ezt így fogalmaznám – véleményem szerint Óz, a csodák csodája. Ettől az interjúvoló levegője mintha elfogyna, de haladna tovább gyakorlottan, bámulatos, hogy mit meg nem engednek nekem most. Mindenesetre az üvegekből építettem egy Smaragdvárost a büféasztalra, mely, amikor kivilágítom, arról a padról látszik jól, amelyikre süt a Nap. A díszlet néhány darabját Barbi lefényképezte. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 6.

Reggel háromkor, amikor befejeztem a feliratokat, melyek nem lettek nagyon jók, (ha őszinték akarunk lenni), de van végük vagyis végük van, végeztem velük, tehát ekkor jutott eszembe, hogy mára nincs show. Barbarára számítottam, rá is néztem, hátha alkot valamit, fölszólítottam, hogy alkosson, de ő azt mondta, hogy nem mer.  Nehéz időkre tartogattam ezt a gemkapocsból, kúpos fogóval hajlított vállfát. Nincs haszna, de rajta kívül már csak egy papírgalacsinom lett volna, melyet finom, széles margójú, félfamentes lapból gyűrök egy mozdulattal, és akkor inkább a vállfa, ugye, milyen megrendítő a relativitás? Az Égbolt kiállítás megnyitója várakozáson felül jól sikerült. (tovább…)