Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 28.

Volt egy mézeskalácsváros kiállításunk bőven karácsony után, melyet – már elmondhatom – végig egy implicit kérdés hatott át: nem nyári mikulás ez véletlenül? Erre Barbara szerencsére tudta a választ, ami így szól: nem, dehogy. Úgy lett a programnak újra aktualitása, hogy egy ponton keletkezett egy léghajó a teremben, és mivel a mai napon alkotás vagy bárminemű munkának felfogható cselekvés, úgyszólván gondolatok nélkül csak bámultam a Dunát három órán keresztül, ezt a léghajót mutatom be most. A húgom alkalmasint két napot bíbelődött rajta az intarziaberakásokkal. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 12.

Van ez a Mézeskalácsváros programunk, melyet hétvégén majdnem ezren láttak, pedig úgy, ahogyan mi szoktunk, még nem is szóltunk róla igazából, hogy kinyitott. Okunk volt a hallgatásra; a város eddig épült, épülgetett, s persze tanakodtunk, hogy hogyan alakuljon a show ergonómiája, a gyertyasétány milyen ívben kanyarogjon vagy hogy kanyarogjon-e egyáltalán, honnan szálljanak alá a léghajók, a hagymakupolák pöttyösek vagy csíkosak legyenek, ilyesmi kérdésekkel voltunk elfoglalva. Múlt héten díszletek keletkeztek a város körül, a várossal összefüggésben és az egyik például ez a hatalmas, falra vetített, itt-ott mozgó kép, amit – a felnőttek így figyelték meg – a száztíz centiméter alatti emberek (hívjuk most őket gyerekeknek az egyszerűség kedvéért) teljes mértékben értenek, egyszersmind a fal folytonos tapogatásával, sikongással és egytől tizenhétig való bravúros elszámolással értékelnek is.

(tovább…)

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 11.

Nem tudom, hogy egy korábbi projekt sokszorosítása teljesítménynek számít-e, de most ezen nincs idő tépelődni, tizenhét pingvin a mai ajánlatom. A sorozatgyártás nem indult egy diadalmenetnek, az ételfesték fekete helyett indigóra színezte a masszát és kezdett a társaság úgy kinézni, mint egy nagyon kék apácarend. Ami valójában nem baj, mert nekem tényleg mindegy, hogy apácák nézik a folyóparton, amint egy apáca vízisíel, vagy pingvinek, ahogy egy pingvin. Később mégis pingvinekké lényegültek át a figurák és akkor az kezdett foglalkoztatni, hogy jó-jó, aranyosak, de nem viccesek, és a szimplán aranyos nem elég jó nekem. Így lettek ők japán pingvin turistacsoport, vesetáskával, és az idegenvezetőjüket még nem találtam ki, egy esernyős szakács esetleg? Mert elég korlátozott a kézügyességem. Vagy David Schwimmer? (tovább…)

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 9.

Ahhoz, hogy pingvinek vízisízhessenek el egy híd alatt, alapvetően pingvinekre van szükség, nem gondolom, hogy bármilyen logikai hiba volna ebben az állításban. A pingvinek fondant-ból születnek, fondant-ná lesznek, ez pedig egy axióma, s mint olyat, adottnak vesszük az érvelés során. A fondant alakítása közben különös szerszámokkal kénytelen játszani az ember: minisodrófával, mini-fondantszaggatóval például, melyeket az amerikai háziasszonyok ott tartanak a fogkefe mellett, de én még ilyeneket élőben nem is láttam, úgyhogy kupakokkal és ecsetekkel oldottam meg a feladatot. Létrejött ma két pingvin, ezek a prototípusok, az egyik megtévesztésig hasonlít Mel Brooksra. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni 365+ rovat – 2014. január 1.

Ez a desszert Manci névre hallgatott, de vagy nem volt kedvünk így hívni többé, vagy ő ragaszkodott a névváltoztatáshoz – amit megértenék. Mindenesetre, a recept valamikor a század elején nemesi címet kapott, és az óta szereti, ha Noël szeletként említik. Én a Noëlt mignonná alakítottam, és ez nem volt valami jó ötlet részemről, mert a tésztája kiszáradt. Pedig, ha a diós piskótát egyben sütöm meg, ha így terítem rá a vaníliakrémet, ha a csokoládébevonatot is ráöntöm végül és ha a krémek felpuhítják az alapot, akkor ez az egyik legfinomabb desszert a vaníliakrém-csokoládéfudge csoporton belül.  (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 27.

Egy város épül föl hamarosan egy kiállítóterem közepén, és a város köztereit lakók népesítik majd be, hogy ezek most pingvinek vagy hipszterek vagy amisok, abban még bizonytalan vagyok. Ma az ehető gyurma: a fondant készült el, ha minden a tervek szerint halad, ebből alakulnak ki az utcai jelenetek. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 26.

Nem vagyok igazi híve az édes alkoholnak, úgy dobok és úgy is verekszem, mint egy lány, de nem úgy iszom. Amíg a többiek ezt a finom, nehéz, felnőtteknek készült madártejet kortyolgatták, addig én inkább csak a fehér rumot, ami az alapjául szolgál. Mindenki más azonban korra, nemre tekintet nélkül imádta ezt a tojáslikőrt. (tovább…)

“- 50 dollár. Nem gondolja, hogy ez túl sok egy játékért?
– Nos, felhívnám a figyelmét arra, hogy ezek itt friss halak. 
– Hm…
– Ha olcsóbbat akar, van halforgó ott 17 dollárért.
De azok a halak nem frissek. És sok bennük a koleszterin.” 
MMWE

Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat – 2012. december 20.

Street art a Napfény utcában

Nem vagyok egy Reuters hírügynökség, az biztos. Vasárnap volt a 2012. évi Mézeskalácsváros építés, az egyik legjelentősebb művészeti esemény Wagner Bayreuthi Ünnepi Játékai óta, és én még csütörtök éjjel sem vagyok készen a poszttal, ami erről tudósítana.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit írhatnék, ami nem érzeleg. A program előtti négy napon szinte semmit sem aludtunk, mert el voltunk késve az előkészületekkel, ezt a fegyelmezetlenséget részünkről a Comedy Central még bírná, de a Fox már biztosan kidobott volna a produkcióból. A kialvatlanság és az ólomvégtagok ügyetlensége szűnt meg azzal egy időben szinte, hogy az építők, akiket vasárnaptól nyugodtan nevezhetünk alkotóknak, délután kettőkor feltűntek a sátor előtt.  (tovább…)

Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat, Napfény Poszt – 2012. december 13.

2012. december 13. csütörtök, Luca napja

Tavaly, 2011-ben, ezen a napon 11.12.13 címmel írtam egy szentimentálisnak mondható cikket arról, hogy a mi kultúránkban nincs nagy hagyománya a sikernek. Aztán mondtam valamit a kulturális örökségről is, hogy legtöbben a Hortobágyot, vagy a Skanzent gondolják annak, pedig a kulturális hagyaték a közös memóriában őrzött íratlan szabályok sora, egy automata program, tea tejjel, pontban ötkor bombatámadás idején ugyanúgy, mint egyéb napokon.

Tavaly nem tudtam, hogy miről beszélek, csak megszállottan kerestem egy emléket, valaminek az írmagját a mi kultúránkban, ami a boldogtalanság generációk óta öröklődő hagyományát, tökélyre vitt technikáját megkérdőjelezi. Luca napja véletlenül került szóba egy társaságban, nem is figyeltem eleinte, a népi motívumoknak nem vagyok feltétlen híve. Az eredményt, a cselekményt, egy terv térbeli manifesztációját, vagyis a szóban forgó sámlit végül valaki egy urbánus tárggyal helyettesítette, így ragadott meg engem a téma, egyszersmind vált világossá a Luca napi rituálék lényege. Amit ez után, tavaly, éppen december 13-án kezdtünk, és ahogyan arra december 24-én pontot tettünk, ahhoz a spanyol inkvizíciónak biztosan lett volna egy-két keresetlen szava. A Luca szokás útmutatása szerint megidéztük a sikert, vagy megértettük, ezt még nem tudom, minden esetre ez a 2012-es év, – feltéve, hogy nem ér véget a világ december 21-én – azt mondhatjuk, szokatlanul jól sikerült.  (tovább…)

„…vagy hogy úgy mondjam micsoda
Ami innen jár le naponta oda, …”
Orbán Ottó

Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat – 2012. december 2.

Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara a SuperMokka stúdiójában

A héten a TV2 SuperMokkába hívtak bennünket, és kérdezték, hogy mi a csoda, amit csinálunk? A műsorvezetők a csoda szót annak természetfölötti értelmében használták, mi előző nap, amikor a reptéri mekiben összejöttünk arra vártunk, hogy valamelyikünk foglalja már össze röviden, mi a csodával vagyunk így elfoglalva?

Kovács Patrícia és Fenyő Iván láttak vendégül bennünket. (tovább…)