Írta és készítette: Keresztesi Judit
Szerkesztette: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. április 1.

A háromszázhatvanharmadik napnál tartunk, kettő maradt hátra, föl kellene adni, nemde. A dramaturgia az utolsó napokra valami feszültséget követelne, de aki azt hiszi, hogy ilyet én tudok, az téved. A finálék… a finálékkal… hagyjuk ezt, bevezetésben jó vagyok, befejezésben nem annyira. Ma megráztam egy tojást, három percen keresztül, nagyon erős rázás volt, úgy főztem keményre, és sárga lett az egész, pontosabban: eltűnt a közepe. Ez óriási. (?) (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 31.

Írtam valamit egy labirintushoz, hogy mire jó az mégis, és a szöveg tényszerűen rosszul sikerült, de használtuk, mert az eredmény az eredmény, még, ha béna is. Így olvashattak sokan arról, hogy utak és ellenutak, két pont között a leghosszabb görbe, meg ilyen marhaságokat. Próbáltam őszinte lenni. Külső nyomásra, olyan is lett, az az elvárás újabban, hogy közelítsek önmagamra, mert magamat illetően szépen, nagy ívben mellébeszélve dolgozom vagyis, kerülöm a találkozásokat velem. Ahogyan kívülről látják, és ezt vehetem, aminek akarom, nem vagyok magamhoz közelálló személy; titkaim vannak, melyeket hülyeségekkel takargatok előlem, ami bornírt, már ne is haragudjak. Mit mondhatnék. Az igazság általában elviselhetetlen és engem is ideértve, ki akar hallani elviselhetetlen történeteket? Nem tágítottak. Hogy kezdetnek megtenné a labirintus igazsága, mondták, ezért mondanám-e meg kerek perec, miért fontos nekem? Ha muszáj, onnan kezdeném, feleltem kelletlenül, hogy egy kívül eső pontból látszik a labirintus  középpontja, vagyis onnan a rendszer maximuma érzékelhető, melynél a labirintuson belül többet vagy mást elérni nem lehet. Ez a valami, a díj, ha úgy tetszik, távolról mutatja magát, ez fontos, onnan, ahol én állok igazán jól nem is ismerhetem, de tudok róla, megkívánhatom, sóvároghatok utána. Bánthatom szóban, rálegyinthetek, hogy bármikor az enyém lehetne, ha akarnám, de kinek kell egy ilyen, hazudhatom, hogy egyszer már megvolt, de nem olyan nagy szám. Másokon követelhetem, hihetem, hogy alanyi jogon jár nekem, vele álmodhatok, őrülten szerethetem, tudhatom, hogy egy napot sem élhetek nélküle tovább. De a tény, tény marad, ez mind csak látszattevékenység, attól, hogy megugatom, a tőlem határvonalakkal elválasztott bármi, nem lesz az enyém. Van egy elérési útvonala viszont, ez biztos, ami egy lottóötösvárástól különbözik, és ha ez nincs kiépítve, az pech, akkor új járatot kell ütni a kultúrába, ami lehetetlen, de azért kivitelezhető. Hogy hogyan és milyen kanyarokban bedőlve kell túlmenni minden határon, ez a kérdés, és jó, ha van egy intézményesített válasz, hogy akkor „a” pontban tessék belépni az ajtón, és az ösvényen kitartóan végig, meg fogja ismerni asszonyom, nem lehet eltéveszteni.

Remélem, ez a válasz, így megfelel. Itt mellékelek egy ujjlabirintust, ne tessék visszabeszélni, csak tessék nyugodtan kipróbálni. (tovább…)

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 30.

A társasházak, lehet mondani, nem jó szagúak vasárnap délben. De Ferencvárosban mindenért kárpótol a budai kilátás, és aki járt már nálunk tudja, hogy ebben az állításban nincs semmi túlzás. Az érzékenységet alighanem örököltük vagy csak a burzsoázia diszkrét bája, hogy a műbőrtől belázasodunk, nem mondjuk, hogy rizsa és elfintorodunk, ha valaki megpárol egy káposztát Prága városában. A szagok ellen mindig, úgy értem, mindig ánizs, rozmaring, fahéj, citrom, szegfűbors, vanília főzetét használom, most ez valamiért eszembe jutott, nyilván, mert bal alul és jobb fölül is rántott hús sül, és a rántott húst én még csak nem is szeretem olyan nagyon. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 6.

Reggel háromkor, amikor befejeztem a feliratokat, melyek nem lettek nagyon jók, (ha őszinték akarunk lenni), de van végük vagyis végük van, végeztem velük, tehát ekkor jutott eszembe, hogy mára nincs show. Barbarára számítottam, rá is néztem, hátha alkot valamit, fölszólítottam, hogy alkosson, de ő azt mondta, hogy nem mer.  Nehéz időkre tartogattam ezt a gemkapocsból, kúpos fogóval hajlított vállfát. Nincs haszna, de rajta kívül már csak egy papírgalacsinom lett volna, melyet finom, széles margójú, félfamentes lapból gyűrök egy mozdulattal, és akkor inkább a vállfa, ugye, milyen megrendítő a relativitás? Az Égbolt kiállítás megnyitója várakozáson felül jól sikerült. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 27.

Megcsípett tegnap a hideg kérem, fáztam, őszintén. Egész nap a betonon játszottam, ültem a terem padlóján és csíkokat ragasztottam le, erre egyébként minden okom megvolt. Szállt a por, úgy néztem ki, mint egy nagyon is elfoglalt kőműves (vagy mint egy ívhegesztő, aki reméljük, jobban táncol, mint hegeszt). Az előre csomagolt szendvicsek korát éljük, nincs különösebb izgalom gasztronómia fronton, más frontok tartják a frontot. Egy szendvicscsomagolást tudok felajánlani produkcióként, ha megfelel. Ha nem. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 25.

Nina Simone után Ruth Brown következett, whenever I feel his touch / a get a thrill that’s much too much / too much too much too much, a himnusz, ahogyan Karla nevezi. Ekkor érkezett meg a levél. Egy marketinges írta, nyilván a marketinges Kis a pokolból, úgy kezdődött, hogy “Nem akarja megrabolni az időmet, de tervezünk-e vezetői tréninget venni nehéz munkatársainkhoz?”. Tehát, van-e szándék („vagy se nincs”)? Erre én impulzívan fölhívtam Barbarát, hogy fessen mára egy Humpty Dumptyt. Ő pedig visszatelefonálta, hogy ahhoz nincs kedve, de Tweedledee-t és Tweedledumot megkaphatom, ha akarom. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 23.

Köszönetet kellene nyilvánítanom hét ízben, az apropó is kellemes és mégsem, mégsem tudok megírni hét nyomorult kétsorost. Elkéstem, vagyis jelen időben kések, Alice és a Fehér Nyúl nyilván nagyon el vannak keseredve, de akkor is, február elsején kellett volna elmenniük a leveleknek és ma sincsenek sehol. Nem hogy nem tudom megírni őket, csak az van, hogy nem akarom. Egyszerű volna pedig: köszönöm, hogy itt voltál. Köszönöm, hogy légitársaságomat választottad. Köszönöm, hogy leharaptad a műanyag ecsetem felét, de a másik felét meg meghagytad nehezebb időkre. A holnap az utolsó alkalom még tűréshatáron belül, ezekbe az aranyos köszönőkártyákba erőmhöz mérten – és ebben senki ne sejtsen ravaszkodást – írok majd valami kedveset. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 22.

Zelmának volt egy majdnem negyed szabadnapja, ha ragaszkodnánk a pontosításhoz: három óra, húsz perc. Három óra és húsz perc nem elég semmire, gondolta. Meglapogatta a Royal Albert porcelánokat, elautózott egy kiállításra, visszaautózott, aztán bort töltött magának és megnézte a Boston Legal egyik részét. Zelma rendetlen, ragyogó és murisabb, mint egy szatyor oposszum.  (tovább…)

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 15.

Egy nagyon aranyos csoport jött be hozzánk két napra, más programok mellett korongozást – nem, nem jégkorongról van szó – tanítottak az érdeklődőknek, és én szerettem volna odaülni a koronghoz – köszönöm a kérdést Bob, nem, nem a jégkoronghoz – oda is ültem. A munkahely a kirakatban kapott helyet, német turisták tolongtak az üvegnél, mutogattak rám és azt ismételgették, hogy Ghost, Ghost. Utána meg is néztem a Ghost kerámiajelenetét, és a németek nagyon helyesen látták, önállóan pont ugyanazt az eredményt értem volna el, mint a nő a filmben. De nekem Ági, a fazekas mester segített, s így végül keletkeztek olyan darabok, amelyek égetés és mázazás után föllépnek majd itt. Addig is, lehoznék egy Ghost ihletésű családi fotót. Az ujjbábok részletes leírásától el szeretnék tekinteni, nagyon egyszerűek, ez azonnal látszik. Én két szerszámot ismerek csak: a WD-40-et és a duct tape-et, ha valami nem mozog, de kellene neki, akkor a WD-40-et használom, ha valami mozog, de nem akarom, hogy mozogjon, akkor a tape-et. Ezek a szellemek duct tape-pel készültek nyilván. (tovább…)

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 15.

Nem aludtam egy éve, nem szó szerint nyilván, de a hajnal háromtól reggel hétig tartó nem is tudom, micsodát nem akarom alvásnak hívni. Ki szeretnék venni egy estét ma tíztől, és ezért egy rövid, gyufás számot választottam ide, mert az igaz, hogy egy szalmaszálat sem tettem keresztbe ma, de legalább annyit elmondhatok, hogy három gyufaszálat viszont igen. Bemutatom a feladványt, arra az esetre, ha valaki ráér megfejteni, mert nem tud aludni hajnal háromig: tessék szíves lenni átmozgatni három gyufát valahová úgy, hogy a hal úszásiránya megváltozzon.  (tovább…)