Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 15.

Mit tudhatnék írni egy csirkés szendvicsről ezen a gyönyörű, hűvös, nyári napon? Persze, mire a szöveg adásba kerül, már meleg lesz ez a nyári nap, de még mindig bőven a gyönyörű tartományon belül marad. A főszereplő (a csirkés szendvics), finom. Vacillálok a gourmand és gourmet között, az első szó inkább magamról jutott eszembe, a második pedig a szendvicsről, mert a belőle kiharapott falatba sűrített spenót, csirkemell, sajt és szeder üdítően harmonikus ízt alkotnak. Aki kipróbálja a receptet, annak érdemes óvatosan bánnia a sajttal, mert ha a kéksajt dominanciát nyer, a falat elmarad egy kissé a tökéletestől és ilyenkor inkább rántott camembert-re emlékeztet, áfonyaszósszal. De akkor is, ez a szendvics bőven veri a sonkás-sajtos bármelyik válfaját, a fujtós csirkemelleset is, a zsemle közé behajított, Utasellátós rántott húsosról tényleg nem beszélve. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 14.

Amikor Angliába kerültem, körülbelül annyira ismertem a nyelvet, mint az a spanyol inkvizítor, amelyik Fekete Viperát vallatta. Igazán nem kevés hazai nyelvóra állt mögöttem, de az ottani dialektus árulást sejtetett; hogy vagy nem angolt tanítottak nekem itthon, vagy ott én nem Angliában vagyok, ezt hirtelen nem tudtam eldönteni. Azóta javultam azért. Nem írok jól, de tűrhető az akcentusom, és amikor megkérdezik, hogy honnan van, általában azt szoktam felelni, hogy a Fekete Viperától tanultam.
A fekete szederből készült lekvárhoz jutott eszembe ez a történet Fekete Viperáról. Ez van olyan titokzatos eredetű asszociáció, mint az, amelyikben egy “tiszta zene” reklámszlogenhez egy mosógépet rendeltem. Azt is nagyon sajnálom.
Ez a feketeszeder-lekvár friss gyömbérrel készült, és szakít a lekvárok eseménytelenségével. Az egyik legkülönlegesebb íz, amit ebben a műnemben valaha kóstoltam.  (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 6.

Amikor Dustin Hoffman nőnek öltözve vett részt egy televíziós meghallgatáson, a producer azon gondolkodott, hogy a kameramannak vajon mennyire távoli képet kellene mutatnia, hogy a nő egy árnyalattal csinosabbnak legyen érezhető? A kameraman azt válaszolta, hogy az Ohio állambeli Clevelandig, ha hátrálna, az talán elég lenne. Ez onnan jutott eszembe, hogy ma két ételt fotóztunk be, az egyiket tisztes távolságból, mert bár leírhatatlanul finom, ha a kamerával a közelébe mentünk, nem akart annak látszani. Ez a szedres desszert más, fotogén, minden részletét szabadon engedte fényképezni. (tovább…)