Napfény Poszt

Százharmincnegyedik nap: Kavicstalpak

Készítette és a szöveget írta: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 13.
kavicstalpak nyito01
Éveken át kungfuztam, hetente kétszer volt szabad szemmel is jól látható, hogy valaki feltörölte velem a szántóföldet. Az edzésnapok délutánjain apám érdeklődve eresztette le az újságot, s a belőlem hulló széna láttán lemondóan jegyezte meg, hogy néha azért én is megverhetnék már valakit. Vannak ezek a keleti műveletek, amelyeket vagy nem értünk, vagy nem fontosak, nem tudom, de ennyi év után is csak úgy verekszem, mint egy lány és meditációban, vagyis az elmém kiürítésében is láttam már nálam szorgalmasabbat. Az elme kiüresítése – különösen, ha az ember nem egyedüli hangként jelentkezik saját fejében – azért nem olyan egyszerű. Életemben csak egyszer sikerült: most vasárnap, úgy, hogy kavicsok között turkáltunk a Rómain. Közben Barbival talpacskákat építettünk. (tovább…)

Százharmincharmadik nap: Folyóparti amőba

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 12.
kavicsamoba nyito01
Megfigyeltem, hogy az érzelmi élmények leírásának határai vannak. Papíron a fogcsikorgatás nívótlan, ugyanígy a hevület másik iránya: ha puttók köröznek a fej körül. Ezért nem tudom, hogyan beszélhetném el a tegnapi eseményeket, amelyek egyszerű tényközlésben úgy néznek ki, hogy délután a Fellini Rómaiban ültünk a Római-parton, bámultuk a vizet és a kavicsok entrópiáját fékeztük. (tovább…)

Száztizenegyedik nap: Banánvicc No.3.

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. július 21.
egyparbanan nyito01
Ma a Fellini Rómaiban voltunk a Rómain, és nem tagadom, hogy beszélgettünk Fellini Rómájáról, ha csak rövid ideig is. Ezzel alig összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy ilyen gyönyörű nyaram még nem volt soha, vagy az is lehet, hogy volt, de nem vettem észre. A mai munkának nincs köze a mai programhoz, legfeljebb annyi, hogy mivel egészen délután a Duna partján ültünk, mindössze erre volt időm ezen a vasárnapon. Ha jól számolom, ez a harmadik banános posztom, (tehát nem unom. Bocsánat.) Először volt a darabolós trükk, azután következett Andy Warhol és most ez a valóságshow, amelyben Zack és Costas örülnek, hogy most nem ők, hanem David és Hugo közül valamelyik számára jött el a búcsú pillanata. (tovább…)

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!