Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 24.

A mai üdvözlőkártya dísze a Don Juan francia nyelvű szövegkönyvéből kivágott Eiffel-torony. Nem engedélyezték, hogy megússzam ezt a napot egy idétlen, többszörösen összetett mondattal, amelyben valamit le akartam szögezni abból a nem sokból, ami egyáltalán leszögezhető: hogy Molière az Eiffel-toronnyal a valóságban nem is találkozhatott. De mondta Barbi, hogy csak nyugodtan töröljem vissza ezt a hülyeséget, mert itt most, a Valentin napi üdvözlőkártya apropóján, a kártya belsejébe várna tőlem, (belőlem), (általam), egy őszinte sort, és nem is igen hiszi, hogy felállhatok a székről, amíg azzal meg nem vagyok. Éjfél elmúlt negyvenegy perccel, mire a lapba bekerült egy szöveg: „Sokat gondolok magára, reggel, délben, este, éjszaka és a közbeeső időben, meg közvetlenül előtte és utána, és alatta is.” Ezt a mondatot Daniel Glattauertől fújtam meg, simán. (tovább…)

„Eredeti finn darabot adtak; nemesi szerelmi drámát a tizenötödik századból. Sok emberhalál, kevés drámaiság; egészben véve vieux jeu – persze, Helsingfors messze van Páristól; irodalomtörténeti menetrend szerint csak most ér oda Victor Hugo.”
Ignotus: Kelet népe

Írta: Keresztesi Barbi – Merj Alkotni! rovat – 2013. június 19.

Fent balra: szűrdíszek kézi rajzoláshoz, jobbra a Vieux-Laque terem bútorai a schönbrunni palotában (1770). Lent: Kézi vázlat és a végleges tervem Illusztrátorban.

Éppen csak kamaszodni kezdtem, amikor először Párizsban jártam. Gótikus székesegyházak, barokk kastélyok, impresszionista festmények, századfordulós üveg és acélszerkezetek hagytak ott hidegen engem, tizenöt éves voltam, az isten szerelmére. Harminchat tinédzsert húztak végig a tanárok a városon, két hétig a kultúratörténet iskolaidőn túl is folytatódott, a franciák, akiknél laktam lepényhallal, sajttal etettek, és egyenként nézették végig egykedvű személyemmel Versaille tükreit. (tovább…)