Írta: Keresztesi Judit – Nagyvárosi nő megosztaná

A szilvás clafoutis titka a mértékletesség, a sok fahéj, sok szilvalikőr nem tesz jót neki, de egy csipet fahéj és egy kanál szilvalikőr az őszi desszertek élmezőnyébe emeli, én így látom. Hogy jár-e hozzá történet is, és persze, jár, bár eredetileg másra számítottam, egy útleírásra, amiből csak egy amolyan félig szilvás elbeszélés lett, ebben egy szomszédos országban állunk egy fogadáson. Azért vagyunk ott, mert egy porcelángyár megújult, ide voltunk hivatalosak, és ahogy egy elefántcsonttorony a porcelángyárban szokta illedelmesen, a jó hírre langyos, édes pezsgővel koccintottunk és kissé kihűlt töltött káposztával disznóztuk le blúzainkat, ki-ki a magáét természetesen. Ekkor megnyitották a desszertes pultot, és ott sorakoztak ezek a sütemények, lila tortácskák, megkenve margarinkrémmel. – Szilvásak. – mondta az asztal mögött álló szakácsruhás fiatalember. – Szilvaszín ízük van. – állapítottam meg az első falat után, megkértem aztán a férfit, hogy tegyen a megmaradt darabra egy kis tejszínhabot. – Kérem. Most jobb?

A szilvás clafoutis tulajdonképpen szilva, szilva hátán, fahéjas palacsintatésztában kisütve, meghintve porcukorral. A névétől nem szabad megijedni, a receptből körülbelül tíz perc, míg összeáll a desszert, és negyven perc alatt készre is sül. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara, Keresztesi Judit és Fischer Tamás
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 1.

Régebben rendeztünk töklámpafesztiválokat, amelyek népszerűek voltak, ennek ellenére átmenetileg szünetelnek, de nem úgy átmenetileg, mint ahogy a szovjet hadsereg itt állomásozott. Huizinga – aki szerint a játék a kultúra alfája és ómegája – fúrta meg őket azzal a rózsaszín borítós könyvével (1938), és most miatta kellett szépen, szigorúan egy másik ünneprendezési módszeren elgondolkodnunk.
Fesztivál híján, kisebb csoportban találkoztunk idén azon az említett virslimúmiás vacsorán, és ott tököket faragtunk ki. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 31.

Meg vagyok illetődve ilyen ünnepeken, mint amilyen a mai, mert nem tudom, hogy ez a nap jelent nekünk valamit vagy nem, vagy hogy lehet beszélni erről vagy másról nem is illik, vagy csak örülünk, mert nem kell menni dolgozni. Terveztem mindenesetre egy utolsó őszi asztaldíszt, sok gyertyával, az egy közös érdeklődési területünk az ünneppel, és míg a vendégeket vártuk vacsorára – melynek menüjén igazán nem tiszteletlenségből, csak borok és múmiavirslik szerepeltek – részletesen lefényképeztem ezt a színeiben szürkéskék, padlizsánszín, narancs, sárga, zöld, arany, fehér, üveg, rézszín asztalközepet. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 30.

Johann Gottlieb Kändler idejéből láttam ma egy meisseni étkészletet, a Hattyú Szerviz a porcelánművészetben az európai barokk és rokokó formanyelvét honosította meg, de a legfontosabb, amit tudni kell róla, hogy annyit ér, mint innen, ahol ülök – mindent beleszámolva – az összes háztömb a Kálvin térig. Tegnap hozzánk került egy szép kis német porcelánkészlet, ez nem honosított meg semmit sehol, finoman aranyozott, puhamintás szerviz, nagy becsben tartott, a volt gazdája eltörte az egyik mokkáscsészéjét, mert amikor megörökölte, nagyon izgult, hogy el ne törjön belőle valamit. Nyilván fellép majd ebben a blogban, de most csak egy mellékszerepet kapott: a múltkori almákból megmaradt karamellkrém ma talált otthonra egy feliratozott befőttesüvegben, és a fotóra melléállítottam az új porcelánok közül néhány darabot. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 29.

Az indiai kávék mutatták be nekem a kávé mint önálló desszert koncepciót. A férjem indiaiakkal dolgozott együtt, röhögök Russel Peters viccein és van egy indiai szakácskönyvem, nem sokat tudok tehát Indiáról. Azért én írok (levelet önnek) most róla mégis, mert annyit azért meg tudok állapítani, hogy a sütőtökös latte hasonlít egy indiai kávéra, izgalmas, aromás, édes, fűszeres, mellette egy tortaszeletnek vagy keksznek nagyon össze kell szednie magát. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 27.

Van egy szerepíró díványom, azon ülök két hete minden nap hajnalig. Ülésenként háromezer szó eredeti szöveget vár el az elváró, és ez sok betű köztünk szólva. Nincs abban semmi különös ezért, azt hiszem, hogy ezen a majdnem reggeli órán, amely nekem most a munka után, nehezen rendeződnek a gondolatok a karamellalmák köré. Ehelyett Rabo Karabekian tolakodott a képzelgés homlokterébe és Clive Owen, azután Jamie Cullum, … I’m an expert on Shakespeare and that’s a hell of a lot, papappap tararararade ebből a társaságból csakugyan semmi hasznom ennek a bejegyzésnek viszonylatában.
Elmondom, hogy mit látok a képen alapfokon, ez az ötletem támadt. Látom az almákat elsősorban, nagyon szépek, ádáz édesség illúzióját keltik. Nem szabad azonban, hogy ez bárkit megtévesszen vagy eltántorítson; a karamellből és a valamivel kevesebb fehércsokoládéból képződő burok alatt egy-egy harminckalóriás, (hét gramm szénhidráttartalmú), egész, piros, könnyű, régi vágású, tökéletes alma lakozik.  (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 26.

Van egy jó arányérzékem, gúlaszeletek szögeit tudom megsaccolni például nagy biztonsággal, és ezzel nyilván felléphetnék a cirkuszban is. De konkrét hasznát nem vettük ennek addig, amíg üvegkínálók és vázák, csipkebogyó-kalárisok és birsalmák, dísztökök és őszi vörös levelek kellemes balanszú elhelyezésével nem kezdtem múlatni az időt. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 25.

Az Addams Family teasüteményei közül a boszorkányujj a legismertebb. Az íze? Nem, nem üt át rajta a boszorkány egyáltalán. Olyan a zamata, mint bármelyik emberi ujjnak, amit itt, a sarki boltban árulnak. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 22.

Adódott egy élethelyzete ennek a boszorkánynak: még ilyen régi típusú seprűje volt, se szervó, se fék, és a figyelme is elkalandozott egy pillanatra, mert meglátott egy stoppost, akit nem tudott ugyan fölvenni, de öregem, hogy ez milyen jó pasi volt. Ekkor csavarodott fel a fára szegény. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 21.

Karl azért utálta Güntert, mert legutóbb, amikor az Aidában együtt énekeltek Radames győzelmi menetében, Günter egész végig egy műanyagpálma nyelével próbálta eltalálni Karl nagylábujját, és ettől magát rémesen viccesnek hitte. Amikor pedig új karriert kezdtek, és ezzel a gospel kórussal járták be Európát, Karl nem tudott pihenni a hotelben a koncertek után, mert Günter a szokások rabja volt, és a szobában állandóan ijesztgette az embereket. (tovább…)