Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 12.

Megfigyeltem, hogy az érzelmi élmények leírásának határai vannak. Papíron a fogcsikorgatás nívótlan, ugyanígy a hevület másik iránya: ha puttók köröznek a fej körül. Ezért nem tudom, hogyan beszélhetném el a tegnapi eseményeket, amelyek egyszerű tényközlésben úgy néznek ki, hogy délután a Fellini Rómaiban ültünk a Római-parton, bámultuk a vizet és a kavicsok entrópiáját fékeztük. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 11.

Él Tinnye községben egy lány, akit soha nem láttam, de aki szívjóságból angolra fordított nekem egy zajszennyezésről született, tízoldalas ombudsmani szakvéleményt. Én ezután az iratot postáztam egy levél kíséretében, amelyet meg már én írtam, és így történt, hogy együtt a két papír nagy riadalmat keltett Európa gyanútlan tagállamaiban. Majd nem olyan sokkal később, itt, nálunk, egy eldugott utcában, a kamionsofőrök, mintha csak szinkronúszók lennének, egyszerre fordították el slusszkulcsaikat. És tíz év után először, elhallgatott a motorzaj. Ennek én akkor örültem, mára meg már elfelejtettem, mert az eset igaz volt, de régen esett meg. Ma dinnyelevest készítettem, és nem olyan tág asszociációban Tinnye jutott eszembe. Ezt a fűszeres, üde, hideg levest úgy érdemes elképzelni, mint a gazpachot, persze teljesen más alapanyagokból.  (tovább…)

Szerző: Noah Scalin – az eredeti interjú angol nyelven jelent meg a makesomething365.blogspot.com oldalon.

Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit testvérek, Magyarországon laknak, Budapesten, és a Merj Alkotni 365+ projekten dolgoznak együtt. „ Egy mini művészeti vagy DIY show jelenik meg ezen a blogon, naponta. A munkák bármilyen alapanyagból, szabadon választott technikával készülhetnek, bármit felhasználok, ami a kezem ügyébe kerül, legyen az étel, textil, bádogdoboz vagy festék. Amikor a program elindult, mindössze egy szabályt állítottam fel önmagamnak: heti egyszer eredeti alkotással kell előállnom, a fennmaradó hat napon azonban bárki ötletét újragondolhatom vagy bármilyen tárgyat lemásolhatok. A nővérem csatlakozott a programhoz, ő írja a napi posztok bevezető szövegeit, és ha van erre ideje, rövid történeteket is megjelentet.” – mondja Barbara.

1. Miért döntöttél úgy, hogy ezt a projektet választod? (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. július 28.

Ma negyven fok volt, árnyékban. Ez megbonyolítja a tiszta gondolkodást, még légkondicionált helyiségekben is, nemhogy a Sütő utcában, ahol délelőtt ültünk, és a holnapi viccemet teszteltük a járókelőkön, de ne vágjunk a dolgok elébe. Mára egy Esther Hörchner készletet, illetve annak egy darabját reprodukáltam, részben azért, mert egy Eva Zeisel készletet elég nehéz lett volna leutánozni, részben pedig azért, mert a fürdőző lány mint téma, passzol a hőgutához mint országos állapothoz. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 29.

Most a lassziról szeretnék írni. Ez egy indiai frissítő, tizenkét perccel vagyunk éjfél után, nekem hirtelen csak egy karórás pakisztáni történet jut eszembe. Vagy a Lassie hazatér. Visszakanyarodva a lasszihoz, barackos lett, kissé sós, édes és hideg, a szívószálakra pedig lila pillangókat tettem. Mindenki nagyon örült ennek a nyolcvankilencedik napon. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – – 2013. június 27.

(tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 25.

Ezenkívül még egy cseresznyés posztom lesz. Egy jégkrém, aztán végeztünk, a témát azt hiszem, kimerítettük idén. A jéglámpák összeállítása közben egyébként az a kérdés merült fel baráti körben, hogy vajon az angol királynő eszik-e cseresznyét, és ha igen, akkor úgy, hogy kiáll a Buckingham-palota erkélyére, és köpi a magot a korláton túlra? Vagy lövöldözi az őröket az ajtó előtt? (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 22.

Rettenetesen meleg volt. Tihanyban Paul Éluard francia költő leszállt a vonatról, majd komótosan Illyés Gyula villájához baktatott. Megebédelt a háziakkal, rögtön ezután pedig Illyés feleségének, Flórának társaságában könnyű sétára indult a félszigeten. Éluard-nak sejtése sem volt arról, hogy Szabó Lőrinc korábban egy helybeli gazdától elkérte a munkaruháját, abba beöltözve és orra alá tömött bajuszt ragasztva kapálgatott a szőlőben, így várva az Éluard-ral véletlenül arra járó Flórát. Mikor a nő megpillantotta a gazdát, odafordult Éluard-hoz: – Akarsz látni egy igazi magyar földmunkást? – kérdezte. A költő akarta látni az igazi magyar parasztot, úgyhogy közelebb mentek. Néhány mondat után a kapájára támaszkodó Szabó átváltott francia nyelvre. Éluard a meglepetéstől szinte kővé válva jegyzete meg: á la bonne heur! (ez igen!) … Élénk társalgába kezdtek, franciául. A paraszt a szürrealizmus kezdeteiről kérdezgetett, és érdeklődött Éluard ambivalens kapcsolatáról Bretonnal. Majd a kortárs francia irodalom is szóba került. A paraszt megpödörte bajszát, ami alól csak úgy röpködtek a nevek: Aragon, Gide, Tzara, Cocteau, Malraux, Sartre, Frénaud stb… Amikor a paraszt még idézett is néhány strófát Éluard korai költészetéből a Le devoir et l’inquiétude-ből, a francia könnybe lábadt szemmel bámulta, majd átölelte.

Ma nem tudtam jól működni (kiolvad az agyam ettől a melegtőőől) és a koncentrációt igénylő virágkorona helyett készítettem egy pár fürdőző citromot, ha bárki kíváncsi volna ilyesmire, a citromember hozzávalói: (tovább…)

„Van egy hattyús-történetem, 
… odaajándékozom neki …?”
Esterházy Péter

Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat – 2013. június 21.

Naschmarkt Bécsben

Ez a férjem története, nem az enyém. Üzletet kötöttünk, nem egy előnyös üzlet, olyasmi, hogy ő átmozgat egy lakásnyi bútort Budáról Pestre, én meg leírom ide azt az öt mondatot, ami eszébe jutott. Bécsbe utaztunk a hétvégén, hogy megnézzünk egy szobrot, amit nem olyan régen állítottak ki a Múzeum Negyedben. Még nem készült el, vagy nem értek vele oda, vagy nem beszélünk németül. Úgyhogy kimentünk a piacra, és megittunk egy kávét. Ez a piac az uram biztos pontja, hacsak teheti kimegy oda, hogy elmondása szerint, otthon érezze magát. Bort ittunk, mandulát ettünk krémsajttal töltött datolyával, meg kenyeret olyan humusszal, de olyannal… Karamell a váltópénz azon a helyen, mentaillat árad mindenfelől.

Itthon főzött egy indiai ételt, mondta, hogy ezt ebben a posztban meg kell említeni, mert ennek szerinte köze van a török-osztrák, urbánus keleti élményhez, bólintottam, van, végül is India, Kelet felé esik. A kardamomos csirkéhez a kardamom tokokat a férjem a Karinthy utcáról, a szír boltból szerzi be, a chili paprika és a koriander az indiai fűszerestől érkezik, a Wesselényiből.  (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 20.

A cseresznyezselé valójában egy különleges rövidital. Az eredményért komolyan megdolgoztunk, az első receptből ízetlen gumidarabok születtek, a másodikból kemény, kellemetlen aromájú zselé, a harmadik főzet azonban szép lett és várakozáson felül finom. (tovább…)