Készítette: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. szeptember 9.

Ez a játék a sörfesztivál kedvéért készült. A szabály az, hogy amikor az ellenfél eltalálja a hajót, a másik játékosnak meg kell innia a találatot. (tovább…)

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. szeptember 4.

A bejegyzés témája egy konzerv, és a hozzá méretben passzoló írói blokk. Ránéztem erre az üveg gyönyörű, olívaolajban eltett paradicsomra, és vártam, hogy a fantáziám elindul irányába, s később sopánkodás tárgyát képezte, hogy nem indult. Nem vagyunk kapcsolatban, így fogalmaztam, nem értem a paradicsom részéről ezt a kelletlenséget. – De megkóstoltam-e már magát az ételt, kérdezték a többiek, nem, mondtam, akkor mégis hogyan képzeltem ezt az interurbán kerülést vele? Ez igaz, gondoltam. Bepótoltam a mulasztást, és most közvetítem a történteket: egy pirítósra tettem négy, olajban érlelt paradicsomot, beleharaptam a kenyérbe, aprót, óvatosan, soha nem lehet tudni. Enyhe kardamom ütött át, kellemes savanyú-édes ízzel keveredett, ha sikerült egy falatba fogni a fokhagymát, a paradicsomot és a pirítóst, akkor kiadták a zsenialitást, amelyet egy ilyesmi munkától elvárhatunk. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 30.

Barbi ma pikönikökosarakat készített, ahogy Maci Laci fogalmazna. Charlie Harper egy szörfdeszkával tűnt fel valamelyik nap, és állig be volt öltözve neoprén ruhába, pedig szörfözni, azt nem tudott. Alan, az öccse megkérdezte tőle, hogy egyáltalán mióta van neki ilyen vízálló jelmeze? Charlie azt felelte, hogy az óta, mióta a tenger mellé költözött, és a part dögös, szörfös csajokkal van tele. Ha a Yellowstone Park mellett laknék – mondta – akkor medvejelmezem lenne, meg egy helyes pikönikökosaram. (tovább…)

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 25.

Ha még egyszer hétszáz főre rendeznék teadélutánt az életben, ami végül összesen kétszáz fős lesz, de akkor is, ha valamilyen, most még nem látható okból újra ilyen eseményen gondolkodnék, akkor az alkalomra biztosan sütnék le ebből az áfonyás vaníliás pitéből.  A desszert három íz, három textúra remek összegzése. Másnap én például ábrándoztam erről a süteményről. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 24.

Az előző poszthoz vásárolt áfonyáról lehúztunk még egy bőrt, egy vaníliás pite keretében, amelyet ma akart Barbi közölni, de tegnap befurakodott ide egy program, amit el kell mesélnem. Egyszerűen szólok: ha bárkinek szüksége van rekreációra és tanácstalankodna, akkor nekem van egy ötletem, ami nem az én ötletem, hanem a férjemé, mert a nyavalyásnak ilyen ötletei vannak, és a sárga irigység megöl, de mit tudunk tenni? Elég az hozzá, hogy összeszedtük magunkat, és elindultunk Lillafüredre, ahol szükségét láttuk négy, parafa dugóra állított, színes vitorlás legyártásának. Majd úgy szólt a rendelkezés, hogy szálljunk vízre, olvassunk fel Villon verseket, s csónakázás közben bocsássuk vízre a vitorlásokat. És úgy is, hogy a kastély flexelt, mert a kastély mindig flexel, szóval még akkor is, az egyik legpihentetőbb program volt ez az életemben. (tovább…)

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 23.

Volt egy nap ezen a nyáron, amikor semmi mással nem voltam elfoglalva, csak sírtam, és Barbi kezembe nyomta a kamerát, hogy fényképeznék le egy málnakrémet zokogás közben, akkor talán valami kis hasznomat is lehetne venni. Nem hitték, hogy lesz belőle anyag, a gép inkább csak terápiás célokat szolgált, mint egy állatsimogató, ám amikor leadtam a képeket azt mondták, hogy tűnjék ez bár érzéketlenségnek részükről, de talán jót tenne a projektnek olykor egy kis szomorúság.
Az ételfotózás nem ismer pardont. A nagyok elbíbelődnek a beállítással, alkalmasint félnapokat is. Az egyik egy áfonyás salátát készített tavaly ilyenkor, és amikor úgy érezte, hogy kevés a piros szín a tányéron, beletépkedett egy, a szobanövények közül impulzíve kinézett színpompás, bár mérgező broméliafélét is. Egy másik, egyébként nagyon, nagyon jó ételfotós pedig négy kis rózsaszín gyufafejet helyezett el a pávakék porcelánon feladott csokoládés tortaszelet mellé, mert a leheletnyi pink szépen egészítette ki az összképet.
Az itt megjelenített fotókon egy kecskesajtos áfonyasaláta látható, a köményes öntettel és a baguette- tel igazán tökéletes szendvicset alkotva, de nincs benne filodendron, egyáltalán. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 22.

Zakofeny egy párizsi érdekeltségű versenyló, de itt ne a párizsinak, mint felvágottnak hozzávalójára tessék gondolni, hanem egy francia lóra, kinek apja Zakko, anyja Coffein, őrájuk emlékezve kapta az állat a Zakofeny nevet. Tandori Dezső elment megnézni ezt a lovat élőben, ahogy fut, fogadott is húsz frank nyerésének reményében, és eközben helybéli zsebesek kihasították a táskáját. Meleg nyár volt, a kötött sapka, amely fontos pillanatokban, szóval mindig nála van, a táskában lapult, és így elárnyékolhatta azonnali kihúzás ellen pénzét és iratkötegét. Hogy ilyen megmetsződések vannak, vagyogatnak. De a sapka, mint egy nyári mikulás, (az isten sízesse meg), megmentette.
         Ezalatt, pontosabban sokkal később, a férjem curlingezni kezdett. Ez egy fárasztó sakkjáték a jégen, fogantyús köveket lökdösnek ide-oda, a következő lépésen mindenét kifeszítő csúszás közben gondolkodik az ember. Stefán, egy szlovák fiú, amikor mondtam, hogy ebből az egészből én egy szót sem értek magyarázta el, hogy ha veszítek, meghív egy sörre, és ha nyerek, akkor én hívom meg, tehát a játék célja, hogy mindenképpen iszunk, és így már azért érthetőbb ez a nagy izgalom a maratoni hosszúságú meccsek körül. A nyári gyakorlás nagyon sokat számít, állítólag. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 21.

Most, hogy állandóan írok, olykor kénytelen vagyok kikapcsolni a józan ítélőképességet, és hagyni, hogy csak úgy áramoljon bármi az idegpályáimon át, az ujjaimon keresztül, a külvilágba. Ez a módszer sajnálatos, egyben szerencsés módon összeköttetésben áll az igazmondással, vagyis, ha André Breton, tágabb értelemben a szürrealizmus nagy találmányát használom, olyasmit beszélek ki, ami csakugyan foglalkoztat. Mit tudnék őszintén írni egy kávés bőrradírról, ez a kérdés merült fel hirtelen augusztus végső, gyönyörű napjaiban, és a tudatos válasz az volt, hogy olyat, amit eddig még le nem írtak, semmit. Most itt ne a kérdés elbagatellizálását tessék érteni, én nagyon is fontosnak tartom a bőrápolást, ahogyan a szoknyahossz és külpolitika viszonylatait is, nekem az originalitással vannak problémáim ilyenkor, hogy a serkentő hatást, amelyet egy ilyen kezelés a bőrre gyakorol, hogyan tudnám eredetibben ismertetni? Kiengedtem tehát mindent, amim volt, jobb híján, és így idéződött fel az emlék, egy serkentő-gátló soviniszta viccről, amelybe úgy keveredtem, hogy egy nem túl okos fiú lépett be az irodám ajtaján a rádióban. Nem véletlenül érkezett, hanem céltudatosan, izgatottan torpant meg az asztal mögött vagy előtt, ez nézőpont kérdése. Az arcát beragyogó boldogság volt a legfeltűnőbb rajta, szétvetette a mondani akarás, de hangok nem jöttek először a száján, csak valami nyekergésféle hallatszott, hogy tehát a szőkéknek, és itt most általában a nőkről beszélünk lényegében, ez fontos, mert ilyeténképpen ez rád is vonatkozik – nézett rám, hogy el ne tévesszem a rád értelmét – van egy gátló meg egy serkentő agysejtjük, és a serkentő aaaaaaa serkenti a mit is, mit is? És a gátló meg…, a gátló, nos, olyan viszonyban van a serkentővel, szóval, a serkentő…. a fenébe, az előbb a folyosón még jobban ment ez. És akkor én kisegítettem ezt a fiút, leírtam a mondatot, „a gátló gátolja az agyműködést, a serkentő meg serkenti a gátlót”, odanyújtottam a jegyzetlapot, és mondtam, hogy ez legyen nála mindig, amikor fellép, mert ez egy nehezebb vicc, mint ő képzelné. Azután pedig megkérdeztem, hogy ez e minden, amit érte tehettem, s ha igen, akkor menjen kérem, (Anyegin), mert bár tévedésnek tűnhet, hogy én vagyok itt az igazgató, és köztünk legyen szólva: az is, de hogy dolgom van most, amely dolog a nekem tulajdonított két agysejtet részben vagy egészben lefoglalja.
Engem is meglep, hogy a kávés bőrradírról, annak is serkentő hatásáról ez jutott eszembe. A keverék egyébként nagyon jól sikerült, a legjobban eddig, már ha valaki figyelemmel kíséri a bőrradírok fejlődésének bonyolult vonulatát ezen a blogon. Finom az illata, benne a mandulaolaj és kávé keveredik, de nem eltúlzottan, tehát nem kell attól tartani, hogy nyomot hagyna a bőrön. Serkentő-gátló hatásai vannak (mondja az internet), és a bőr felületét puhává alakítja, ezt én állítom. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara és Fischer Tamás
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 20.

Arthur Jeffries, PhD, egy tudományos gyerekműsort vezetett korábban. Dr. Sheldon Cooper csak később bérelte ki magáncélokra, erre az volt az oka, hogy találkozni akart az emberrel, aki miatt kísérleti fizikus lett, és véletlenül sem rakétatudós, mint ahogy azt nővére terjesztette róla. Rakétatudós, milyen megalázó – gondolta Dr. Cooper. Akkor már nyugodtan mondhatná, hogy hídpénzt szedek a Golden Gate hídon.
Aztán ott van Tudós Fószer (Science Dude), aki miatt Dr. Jack Hodgins lépett tudományos pályára. Amikor szabadideje engedte, Hodgins felnőttként is nézte a tévében a kísérleteket, és valahányszor Dude kimondta az „el-képesztő” szót, Hodgins legurított 3 cent tequilát a torkán. Így a show végére Dr. Hodgins olyan mattrészeg volt, hogy nem találta az ajtót, amelyről egyébként akkorra már szentül hitte, hogy egyből az univerzumra nyílik.
Az úgynevezett elefántfogkrém játékot Fis, Karl Nelsontól, a Csodák Palotájának megfeleltethető Ohio állambeli Imagination Station tudományos főmunkatársától tanulta. Nekünk csak háromszázalékos hidrogén-peroxidunk volt, az ő harmincszázalékos oldatával szemben. Ez a fogkrém, egyszersmind tűzijáték helyetti színorgona kevésbé drámai, mint Nelsoné, de még mindig nagyon érdekes. (tovább…)

Tudósítások a tengerpartról 2.

Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 17.

         Egy svéd mondta valamikor, hogy a marhahús tulajdonképpen továbbfejlesztett széna, és nem tudom, hogy ki, hányadán áll a tatár bifsztekkel vagy az angolos sztékkel, de szerintem a fickónak igaza van. A halhús talán a továbbfejlesztett tenger. A parton nem variálják túl, valódi fast food, elkészítéséhez tíz percet és némi sót használnak fel. A Virtual Touriston ajánlott Mornar bisztró terasza a kikötőre néz Rijekában, reggel nyolctól éjfélig áll nyitva, hozzászokott a külföldiekhez. Mi az ajtónál foglalunk helyet, balra hollandok, horvátok ülnek, jobbról németek és dánok, a horvátok beszélgetnek mindenkivel. A fehérbort karcsú poharakba töltik, az egyszerűen grillezett, színes fogásokat porcelántányérokon hozza egy kedves nő, nagyon jó ütemben. Mi feltűnősködünk a nyakkendős szalvétáinkkal, fotózunk, ez senkit nem zavar: – ááá, igen, – bólogatnak – a bloggerek dilisek. Nyomatékosítani szeretném, hogy, még ha maga Hercule Poirot kötné is nyakába az asztalkendőt, az helytelen. De egy nyakkendős szalvéta az más, az vicces. (tovább…)