Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. július 14.

Nehéz idők járnak a barátokra, szerepelnek a blogban, és minden alkalomra kézzel készített ajándékot kapnak. Hamarosan egy kisfiú születik a tizenharmadik kerületben, és tegnap a babaváró partin megbeszéltük a szüleivel, hogy ha majd már hozzászokott ehhez a világhoz, beöltöztethetjük popcornnak vagy karácsonyi pulykának, vagy húsgombócos spagettinek, vagy Frida Kahlonak.
A csokornyakkendő része egy újszülött alapruhatárának, gondolom. Így azt festettem a rugdalózókra. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 5.

A hozzáállásom nem mintaszerű amikor azt latolgatom, hogy mennyi van még hátra. Legyen talán mentségemre, hogy hatvanöt, leírhatatlanul nehéz napon vagyok túl. Kereken háromszáz van még előttem. Az az igazság, hogy a szokás egy erőszakos és számító sakkpartner. Megtelepszik az emberben, lassú, elegáns mozgással foglalja el a kiszemelt mezőket; és mihelyt ezen a veszélytelennek tűnő szakaszon túljut, felfedi zsarnoki arcát. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. május 30.

Fagott. Ez volt az egyetlen szabad hangszer a pásztói zeneiskolában (vagy egész Pásztón). Két hónapomba telt, mire egy nyomorult, szellentésre emlékeztető hangot ki tudtam szorítani belőle. Azt mondtam, hogy sportolni járok, mert a fagott olyan elképesztően nehéz volt, és gyalog vonszoltam a kollégiumból a (nagyon kicsi) város szélére, kétszer egy héten. Egyszer nem volt ott a fagott tanár, úgyhogy komolyan gondolkodtam azon, hogy otthagyom a fagottot az ajtó előtt. Most a tévémaci zenéje szűrődik át a szomszédból és az jutott eszembe, hogy na ezt, például el tudnám játszani, bármikor. Jelen történet nincs összefüggésben a mai munkámmal, de ez – csak remélni tudom – senkit nem szomorít el. (tovább…)