Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 12.
Van ez a Mézeskalácsváros programunk, melyet hétvégén majdnem ezren láttak, pedig úgy, ahogyan mi szoktunk, még nem is szóltunk róla igazából, hogy kinyitott. Okunk volt a hallgatásra; a város eddig épült, épülgetett, s persze tanakodtunk, hogy hogyan alakuljon a show ergonómiája, a gyertyasétány milyen ívben kanyarogjon vagy hogy kanyarogjon-e egyáltalán, honnan szálljanak alá a léghajók, a hagymakupolák pöttyösek vagy csíkosak legyenek, ilyesmi kérdésekkel voltunk elfoglalva. Múlt héten díszletek keletkeztek a város körül, a várossal összefüggésben és az egyik például ez a hatalmas, falra vetített, itt-ott mozgó kép, amit – a felnőttek így figyelték meg – a száztíz centiméter alatti emberek (hívjuk most őket gyerekeknek az egyszerűség kedvéért) teljes mértékben értenek, egyszersmind a fal folytonos tapogatásával, sikongással és egytől tizenhétig való bravúros elszámolással értékelnek is.
