Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 8.

A tulipánhoz semmi közöm sajnos, nem volna sportszerű mást állítani, kreditem a csomagolásban van. Először egy okkerbetétes gyöngybross akadt a kezembe, erről gondoltam, hogy egy csokor virágon milyen szépen mutatna, de a később jött tulipán színe és alakja nem engedte ezt a brosst, vagyis a kabáthoz megtalált gombot a kabát átdefiniálta, ha lehet érteni, hogy mire gondolok. Így egy régi gyűrűt voltam kénytelen hazavágni, és így született ez a dísz. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 7.

– Lehetek magával őszinte? – kérdezte a nő a fejében lévő férfitől, aki szomorú volt vagy feldúlt, a nő ezt innen kintről nem tudta biztosra megmondani. A hang egyébként sem beszélt sokat, de ha valami zavarta, egyszerűen csak elhallgatott. A nő ismerte már ezt a férfit, amikor csöndben volt nem nyaggatta, csak hülyeségeket kérdezett tőle, amitől az kiesett rezignáltságából, és kevés kivétellel nevetett is. – Ha, feltételezve, de meg nem engedve – kezdte a nő – van egy olyan kicsi tárgyam, mint egy félbehajtott kártyalap, vagy mint egy csomag konfetti vagy, és ez fontos, jól figyeljen, egy mini olimpiai aranyérem, melyet egyébként ajándékba szeretnék adni valakinek, akkor készítenék hozzá egy igazán előkelő díszdobozt. Papírhengerből, melyről nem tudom tovább titkolni, hogy származását tekintve egy vécépapír-guriga belseje, nos, erről lenne szó. A férfi ekkor, ezt a nő nagyon is tisztán hallotta, arra gondolt, hogy mi a bánatos fene van már megint? És arra, hogy ennek a nőnek a fejében lenni, hogy is fogalmazzon, kész sorscsapás, de mondjuk szórakoztató. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 6.

Látható a képen, hogy kis, fekete szívekkel díszített borítékok vannak ma műsoron. Miért, miért, kérdezhetné bárki, mármint a borítéknak mi értelme van, küldd-e még valaki levelet postán, nem-e Anyegin volt az utolsó? De nem, éppen ma láttam Tót Endrét, az egyik legjelentősebb levélművészt, akinek Barcsay Jenő azt mondta, hogy ha nem teszi vissza a h betűt a Tót mögé, nem beszél vele többet, de nem tette vissza. A kis borítékok kísérőkártyáknak is jók, azonban ebbe végképp nem akarok beleszólni. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 5.

Van egy nő, stb. Tegnap dél körül karba font kézzel állt az ablaknál, és nem látszott, hogy az oxigén széndioxiddá alakításán kívül különösebb dolga volna, valójában azonban gondolkodott. Hirtelen egy kolléga lépett be a szobába, előzőleg kopogott, ezt a nő tudta, nem akart igazságtalan lenni az illetővel, aki az egész kopogásintézményt félreértve, még a válasz előtt benyitott. Nyilván valami munkával kapcsolatosat szeretett volna megbeszélni, de a nő nem várta meg a részleteket, mondta, hogy most nem ér rá, esetleg később. A nő mintha a falnak beszélne, amikor azt kéri, hogy ne zavarják, a látogató maradt és alaposan körülnézett ebben a különös szobában, ami tisztára olyan, mint egy kiállítás, főleg, ha ez a nő is jelen van. Rövidesen megpillantotta a két ruhaszalvétára csavart szívet az asztalon, rögtön meg is kérdezte, hogy miért hódol be vajon mindenki ennek az amerikai marhaságnak, a Valentin-napnak, tudja-e a nő egyáltalán, hogy mi ennek az egésznek az eredete? A nőnek ekkor Rowan Atkinson spanyol inkvizíciós jelenete jutott eszébe, és az, hogy érezhetően mindegy, mit felel erre a kérdésre, a kérdés a kérdés hangsúlyával megválaszolta önmagát, ami nagy könnyebbség, mert ezzel a beszélgetés befejeződhetett. A nő szerette a szíveket az asztalon, szerette továbbá a perlonharisnyákat, Aretha Franklint, a Heisenberg-féle határozatlansági relációt. Hogy ebbe a szobába beléphet bárki, mintha csak valami fül-orr-gégészeti rendelésre jönne, az például inkább érdekelte, de nem mondanám, hogy ugyanez nyugtalanította is.

(tovább…)

Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 4.

Föltenném a kérdés, mely titkon mindannyiunkat foglalkoztat: egyszerű megtalálni a szerelmet vajon? Előfordul, hogy egy délutánon csak úgy, belép a szerelem az ajtón, de az ilyen véletlenek statisztikai valószínűsége nem túlságosan magas. Pontosan ezért – vagy azért, mert Barbi nem ért rá és én teljesen leszoktam a főzésről az utóbbi időben, szóval valami papíralapú, ráírós természetű tárgyat tudtam mára betenni ide – írtam egy szókereső rejtvényt vagy minek nevezzemet: egy betűjátékot (melyet tessék innen szabadon letölteni).  Ebben bárki megtalálja a maga szerelmét, vagy rosszabb esetben is, legalább egy szerelőt.

Szia
Judit

Fotó: Keresztesi Judit (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 3.

– Miről írjunk akkor, kérem? – érdeklődött a nő. – Én olvasom magát, maga írjon amiről akar, maga az író – felelte a férfi. A nő arra gondolt ekkor, hogy valóban ő az író, meg, hogy nyilván egy nőről kellene írnia (aki szeret), és az a kérdés is átsuhant az agyán, hogy a vele beszélgető férfihang vajon mit keres a fejében? – Elmondok magának egy történetet – mondta vagy csak gondolta végül a nő – egy elvesztett napról. Kiábrándító, hogy nem számoltuk meg ezeket a napokat rendesen, these days, days, days run away like horses over the hill, és igaz ami igaz, eltűnt egy útközben, de most meglett. S hogy a helyére kerüljön minden – magyarázta a nő – megismételjük a tegnapot. Ma a háromszázhatodik nap jön megint, és a munka is hasonlít a tegnapira, de mégsem ugyanaz, annak nem volna sportértéke; ezért készült a behavazott kopogtató. El tudunk aludni ennyi izgalom után, mit gondol? – kérdezte a nő. A férfi a nő fejében, bólintott. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 2.

A szívecskés posztok közé egy szolgálati közleményt szeretnék beszúrni: ma mormotanap van. Punxsutawney-ból kilenc órán át közvetítették a mormotashowt, (kicibálták a patkányt, stb.) és a szokatlanul enyhe időjárás miatt azt a kérdést tették föl neki, hogy lesz még tél itt ebben az életben egyáltalán? Ha valaki nem látta volna az adást: további hat hét hideg várható. Holnap visszatér a szerelem a blogra, addig is, a várható időjáráshoz igazodó dekorációt mutatok be, ha szabad.

Hozzávalók:
hosszúkás befőttesüveg,
tüll anyag,
ragasztópisztoly, fehér szalag,
fextildekor műhó,
mécses,
kisméretű tobozok,
fehér akrilfesték.

A befőttesüveg aljára egy marék textilhavat szórok. A tüll anyagot és a szalagot az üveg szájára kötöm. A tobozok szélét fehérre festem, hagyom száradni. A megszáradt tobozokat az üveg szája mellé ragasztom. Az üvegbe mécsest helyezek.

Szia
Barbi

Fotó: Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara

Hatvan nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.

Mi készült itt az elmúlt három napban?

Háromszázötödik nap: Rózsaszín ültetőkártyák
Háromszáznegyedik nap: Teafilterek szívekkel
Háromszázharmadik nap: Mátrix az asztalon

 
 A Merj Alkotni! 365+

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 1.

A retró akció első napján téli fagyival, zizivel, szív alakú nyalókával töltötték föl a közért polcait. Ezalatt itthon, az óriás, targoncázható szekrényből rózsaszín minivirágcserepek kerültek elő, egyik a másik után. A gondolatkísérlet – mely közel egyenszilárdságú Schrödinger macskájával – az volt, hogy vajon lehetséges-e ültetőkártyákat összeállítani szív alakú nyalókákból és apró virágcserepekből? Nem akarom fölöslegesen növelni a bizonytalanságot: lehetséges. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 31.

Volt idő, amikor napi tíz csésze teát ittam, mert nem szerettem őszintén beszélni, különösen írásban nem. A feladat mégis azt kívánta, hogy tegyek erőfeszítéseket ebben az irányban, és én igyekeztem, amennyire tőlem telt, de valahányszor közel kerültem egy bensőséges gondolat leírásához, fölálltam az asztaltól, kimentem a konyhába és benyomtam a vízmelegítőt. A szívem kiugrott a nap végére a teáktól, úgy éreztem magam, mint abban a Neil Simon darabban a színész, aki általában nem vitt mérgeket a testébe, de amikor III. Richárdot játszotta ivott, mint a kefekötő, mert nem kedvelte ezt a királyt különösebben, és ki akarta irtani magából a kurafit. Ehhez a szívecskés teafilterhez jobban illett volna egy aranyosabb történtet, és nekem eszembe is jutott egy, de az túlságosan őszinte volt. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 30.

A Mátrix ment a tévében múlt héten, én ezalatt Herder és Kant vitáját olvastam hivatalból, és nyilván, mert a tiltott gyümölcs így kellette magát, szívesen megnéztem volna akkor, hogy most van kanál, vagy nincs kanál, vagy mi van. A Mátrixszal úgy vagyok, hogy nem mondom, hogy nem szeretem, az nem volna igaz, de valahogy úgy nem szeretem, mint a No thanx zenekart, pontosabban azt az egy számát, amivel befutott, hogy persze ismerem, meg a hosszabb autóutakon a többiekkel együtt ordítom a beszédhibás vokalista kiskolléga refrénjét kívülről, hogyaszongya: esz egy úúúúúújabb nemszedééék, de az üzenete úgyszólván túl direkt nekem. Ma lett időm és persze nem indítottam el a filmet, mert tudtam, hogy mivel Kant nincs a környéken, úgyis elszabotálnám az egészet. Helyette értelmeztem a kanál problémát az én világomra. (tovább…)