Írta: Keresztesi Judit – Nagyvárosi nő megosztaná rovat

Szerdán kijelentettem, hogy nem tudok és nem is akarok rövidebben írni, mire a kiadó elém tette Hemingway egyik mikronovelláját, annak teljes terjedelmében:

“Reginald Boltont nem érdekelte, hogy szerkesztője hosszúnak találja írásait, és “

Rögtön eszembe is jutott egy történet:
– Nem hívtam föl múlt héten. – szabadkozott. – Írhatott is volna. – felelte a férfi. – Csak azt tudtam volna írni, hogy nem hívom – mondta a nő. – Már megint. Itt van az. Egyetem. – verselte még hozzá, mintegy magyarázatképpen. Nézték egymást, az felhúzta a szemöldökét, emez bocsánatkérően felhúzta a vállait. Imádta ezt a férfit, még akkor is, ha az ragaszkodott az ötvenöt szavas terjedelemhez, szűkszavú volt és kimért és szerette a leveseket, nem mintha ez a tény bármit elvett vagy hozzáadott volna alaptermészetéhez. – Jó, akkor írja meg jövő héten, amit akar, de… – De egy hosszú levéltől többet kapna. – vágott közbe a nő. – Több mit? – érdeklődött a férfi. – Több szót. – Milyen igaz. – mosolyodott el a férfi.

Ma egy levessel tudok szolgálni, amelyet állítólag a férfi evett, mialatt a nővel beszélgetett. (tovább…)