Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 16.

Az amerikai receptek hátránya, hogy túl nagy adagokat adnak ki. Mintha a Kennedy dinasztiát várnám ebédre folyton. Ezért maradt a múltkor olyan bőven karamellkrém, és ezért feleztem meg a hozzávalókat ennek a karamellalmás fahéjtekercsnek receptúrájában. De még így is tizenhat kakaós csigányi sütemény keletkezett, ami sok. Egy vajas, különleges alaptésztáról van szó, ezt azoknak mondom, akik szeretik az ilyen gyűjtői részleteket, puha marad, mindazonáltal kelt tésztaságából eredő hátrányait nem tudja leküzdeni: sütés közben csaknem minden tölteléket magába szív, és szükséges hozzá végül egy krém vagy öntet, hogy emléke kellemes maradjon. Az adag méretéhez az a hozzáállásom, hogy vagy meg kell hívni rá a Kennedyket tényleg, vagy fogalmam sincs, mert ennyi egy főre eső édesség elfogyasztását egyszerűen megtiltom. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 6.

Hozott a postás egy karamellizálópisztolyt, nem csak úgy, áthozta, hanem rendeltük és ő volt a kézbesítő. Szép kivitel, acél és műanyag, olyan, mint Jamie Oliveré, működik is. A tortán ragyogó, egyenletesen pirított cukorfelületet nyertünk általa. A linzeres tészta finom lett, tölteléke édes-fanyar, túlkapások nélküli birsalmakrém, ez az első almatorta a tatin után, amelyik igazán ízlett nekem.  (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 30.

Johann Gottlieb Kändler idejéből láttam ma egy meisseni étkészletet, a Hattyú Szerviz a porcelánművészetben az európai barokk és rokokó formanyelvét honosította meg, de a legfontosabb, amit tudni kell róla, hogy annyit ér, mint innen, ahol ülök – mindent beleszámolva – az összes háztömb a Kálvin térig. Tegnap hozzánk került egy szép kis német porcelánkészlet, ez nem honosított meg semmit sehol, finoman aranyozott, puhamintás szerviz, nagy becsben tartott, a volt gazdája eltörte az egyik mokkáscsészéjét, mert amikor megörökölte, nagyon izgult, hogy el ne törjön belőle valamit. Nyilván fellép majd ebben a blogban, de most csak egy mellékszerepet kapott: a múltkori almákból megmaradt karamellkrém ma talált otthonra egy feliratozott befőttesüvegben, és a fotóra melléállítottam az új porcelánok közül néhány darabot. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 27.

Van egy szerepíró díványom, azon ülök két hete minden nap hajnalig. Ülésenként háromezer szó eredeti szöveget vár el az elváró, és ez sok betű köztünk szólva. Nincs abban semmi különös ezért, azt hiszem, hogy ezen a majdnem reggeli órán, amely nekem most a munka után, nehezen rendeződnek a gondolatok a karamellalmák köré. Ehelyett Rabo Karabekian tolakodott a képzelgés homlokterébe és Clive Owen, azután Jamie Cullum, … I’m an expert on Shakespeare and that’s a hell of a lot, papappap tararararade ebből a társaságból csakugyan semmi hasznom ennek a bejegyzésnek viszonylatában.
Elmondom, hogy mit látok a képen alapfokon, ez az ötletem támadt. Látom az almákat elsősorban, nagyon szépek, ádáz édesség illúzióját keltik. Nem szabad azonban, hogy ez bárkit megtévesszen vagy eltántorítson; a karamellből és a valamivel kevesebb fehércsokoládéból képződő burok alatt egy-egy harminckalóriás, (hét gramm szénhidráttartalmú), egész, piros, könnyű, régi vágású, tökéletes alma lakozik.  (tovább…)

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. szeptember 10.

A karamell jó példája mindannak, amire elmondhatjuk, hogy nem értek hozzá, de beleszólok. Nem akarnám túldramatizálni a kapcsolatomat a karamellel, de bármikor a múltban lefőztem, sem szép, sem karamell-ízű nem lett, állítólag termométer és/vagy ész kell hozzá, és termométerem például egyáltalán nincs nekem. A karamell az igazság órája, mindent tudni kell, mindet bele kell rakni, és várni. Most Barbi talált egy receptet, ezt követve eszményi, szépen terülő krémet kapott, amely hűtőszekrényben legfeljebb mogyoróvaj-keménységűre szilárdul. Ezzel töltötte meg a szombati minitortákat. (tovább…)

Recept: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. augusztus 31.

A hazaúton végigmentem a High Streeten, ráfordultam a Crown Roadra, és benyitottam a pakisztáni ajtaján. Egy Lion szeletet, egy Cadbury mazsolás táblát, egy king-size Mars csokit és egy doboz Smartiest vásároltam, hogy este, a Citizen Smith alatt mindezt magamba tömjem. Barbi ezalatt Long Islanden parkolt le a Waldbaums előtt, hogy egy csomag Oreost és némi kilós csokoládédrazsét vételezzen. Este nem tudom, hogy mit nézett, Amerikában nem ment a Citizen Smith, azt hiszem. Biztos az angolszász levegő tette, de mind a ketten karcsúak voltunk, a háziak mérsékelten nehezteltek is ezért. A briteket ennél jobban én nem érdekeltem, felőlük minden nap kizabálhattam volna a garázsban álló jégkrémhűtő tartalmát, és amikor egy szép, őszi napon csakugyan megtettem, egy arcvonásuk sem rezzent. A húgomban azonban a reformkonyha iránt igyekezett érdeklődést ébreszteni az amerikai középosztály, és ez a recept például azok között volt, amelyeket nevelő szándékkal osztottak meg vele. Ha nem próbáljuk meg müzli szeletnek érteni a kockánként ezer kalóriát, akkor elmondható erről az édességről, hogy a legjobb, amit a rizspuffancsokból ki lehet hozni. A rizsnek jól áll a karamellsodó, és elegyedve az olvasztott pillecukorral, ropogva omlik a szájban. (tovább…)