Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 20.
Hajnali háromkor még ébren voltam, hétkor meg már az autóban ültem, gyönyörű reggel volt, de ez akkor is túlzás. Mire hazaértem éjjel lett újra, és ekkor már nem jöhetett szóba a Freud adventi naptár, ami eredetileg szerepelt a tervben; valami kevésbé sokdimenziós munkára volt szükség, gyorsra, és ennek a feltételnek a gyöngyös szalagfenyő megfelelt. A kész művet nézegettem egy darabig, de nem tudnám száz százalékra megmondani, mire használható. Szép, az biztos, és éjfél előtt befejezte a napot, ezért külön hálás vagyok. (tovább…)
Kétszázharmincadik nap: A hó
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 17.
Ez itt Hank, Frank és Paul, akik nem olyan régen még hóemberek voltak, de a kétszázharmincadik napon (valószínűleg Rosie unokatestvérem kivillanó bokái láttán), elolvadtak itt nekünk. Az olvadt hóembereket tavaly szervíroztuk egy karácsonyi partin. Szokatlanul népszerűek voltak, a vendégek úgy fogyasztották őket, mintha Dom Pérignon volnának. (tovább…)
Kétszázhuszonhatodik nap: Kopogtató színes gömbökből
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 13.
Ez, ma egy karácsonyi kopogtató – bárcsak látszana a képeken, milyen szép élőben – és pláne örülök, hogy van ajtónk, amin működik. Mert az jutott eszembe hirtelen, amikor szereltem, hogy harmincezer évvel korábban mint nő, egyszersmind a barlang enteriőrjéért felelős személy hiába hozakodom elő egy ilyen kitűnő ötlettel, hogy kopogtatató kellene az ajtóra. A mire? – néznének rám akkor kérdőn, mert őrületes szókincsük, azt persze nem volna. Én meg magyarázkodnék a koncepciót illetően, privát terek, meg ilyenek, és hogy mi az a kopogtató, arra csak sokkal később térnénk rá. Azt a kérdést, hogy mi a karácsony, kínosan kerülnénk. (tovább…)
Kétszázhuszonötödik nap: Téli ajándékdobozok
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 12.
Amikor Micimackó egy csupor mézet akart ajándékozni Fülesnek, de az odafelé úton figyelmetlenségből kizabálta a csupor tartalmát, azzal nyugtatta meg magát, hogy ez egy nagyon praktikus kis csupor amúgy is, mindenféléket lehet benne tartani … varrótűt, meg olyan…gombokat, esetleg…
Mit lehet ezekbe a dobozokba tenni? – kérdeztem ma este a mai projekt iránti érdeklődésből, meg azért, mert könnyebb úgy elemezni a művet, ha közvetlenül a szerző mondja meg, mit gondolt a szerző. A szerző a “mindenféléket” szót használta, ha jól emlékszem, és kissé borúsan érdeklődött, hogy ezentúl mindent neki kell-e kitalálni, vagy menni fog valami kis feladatmegoldás önállóan is? Ezekbe a téli ajándékdobozokba egy mini muffin belemegy, vagy valamilyen bonbon vagy, ahogy egy internetes áruház hirdetésében olvastam tegnap: a gyertyától a fenyőágig minden, ami nem olyan széles skála azért, ha jobban belegondolunk, de mindenképpen számít. (tovább…)
Kétszázhuszonnegyedik nap: Rudolf, a piros orrú rénszarvas
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ – 2013. november 11.
A szóváltás azért bontakozott ki, mert Charlie Harper koktéllapátnak használta az egyik rénszarvast. Blitzent, ha jól emlékszem. A szarvasok piszkálását egy Sandy nevű nő tiltotta meg, akiről senki nem tudta, mikor költözött Harperékhez, de az biztos, hogy ő tette a mikulásfogatot a zongorára, és amikor szenteste a Száncsengőt énekelték, nem örült, hogy Blitzen és Donner összekeveredtek. A helyes sorrend egyébként úgy néz ki, hogy: Dasher, Dancer, Prancer, Vixen, Comet, Cupid, Donner, Blitzen valamint a mellékelt képeken látható Rudolf, a piros orrú rénszarvas. (tovább…)
Kétszázhuszonkettedik nap: South Parkos karácsonyfadíszek
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 9.
Az Addams Family volt az első sorozat az amerikai televíziózásban, amelyik kilógott a megszokottan fegyelmezett történetek közül. Addig a férfi dolgozott, a nő masnis, fodrozódó A-vonalú szoknyában főzött a tévében. A férj soha nem esett bele szembejövő másik nőkbe, a nő sem, és egyetlen fiú sem merte nyíltan kifejezni érzéseit azáltal, hogy anyjának lakástelefonját, saját készülékének 666-os gyorshívójára rögzítette be. Egyszóval nem volt életszerű az élet, és akkor, 1964-től jöttek ezek az igen merész, daliás amerikai humoristák – akik általában fél vagy legrosszabb esetben is negyed magyarok, de ebből számunkra kredit most nem származik – és nagyon elegánsan álltak a dolgok élére. Egyszóval igazat kezdtek beszélni, ha nem is túlzottan óvatosan, de valahogy mégis úgy, hogy ettől elmenjen a dolgok éle.
A South Park írói például úgy találták, hogy dogmák megfúrására leghelyesebb, ha az ember finoman, félfamentesen, széles margóval lejegyzett szavait nyolcévesforma rajzfilmgyerekek szájába adja, mert így azokon a szavakon mindenki fetrengve röhög, persze a legnagyobb titokban. A karácsonyi idény első fadíszei ezért, vagy azért, mert a megajándékozott személyisége ezt a viccet szigorúan megkövetelte: ma Cartman, Kyle, Kenny és Stan voltak. (tovább…)
Kétszázhuszonegyediknap: Narancsos asztalközép
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 8.
A narancsos asztalközép úgy született, hogy egy hasonlót nagyon szépnek találtam egy bizonytalan eredetű fényképen. Az ugyancsak nem felfedett forrás azt írta oda biztatásul, hogy minden rendben lesz, de hogy mit illetően lesz itt minden rendben, nem mondta. Mindazonáltal tényleg rendben lett minden. A dísz csakugyan elragadó, az illata is finom, a temérdek szegfűszeg aromája a megbontott narancshéjjal összekeveredve igazán ellenállhatatlan. (tovább…)
Kétszázhuszadik nap: Narancs szegfűszegekkel
Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 7.
Hétvégén a Harrods megtartotta a karácsonyi felvonulást, ott volt SpongyaBob, Alice, meg a Fehér Nyúl, így hivatalosan is beköszöntött az ünnepi szezon. A karácsonyt szépnek tartjuk, joggal féltjük és tiszteljük (és csépeljük). Előtte Richard Cheese lemezeket hallgatunk, s ezt minden évben túlzásba is visszük. A holnapi asztalközép már téli lesz és jó illatú, az egyik darabját szeretném megmutatni ma: a szegfűszeggel díszített narancsot. (tovább…)
Kinyitott a Mézeskalácsváros
“- 50 dollár. Nem gondolja, hogy ez túl sok egy játékért?
– Nos, felhívnám a figyelmét arra, hogy ezek itt friss halak.
– Hm…
– Ha olcsóbbat akar, van halforgó ott 17 dollárért.
De azok a halak nem frissek. És sok bennük a koleszterin.”
MMWE
Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat – 2012. december 20.
Street art a Napfény utcában
Nem vagyok egy Reuters hírügynökség, az biztos. Vasárnap volt a 2012. évi Mézeskalácsváros építés, az egyik legjelentősebb művészeti esemény Wagner Bayreuthi Ünnepi Játékai óta, és én még csütörtök éjjel sem vagyok készen a poszttal, ami erről tudósítana.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit írhatnék, ami nem érzeleg. A program előtti négy napon szinte semmit sem aludtunk, mert el voltunk késve az előkészületekkel, ezt a fegyelmezetlenséget részünkről a Comedy Central még bírná, de a Fox már biztosan kidobott volna a produkcióból. A kialvatlanság és az ólomvégtagok ügyetlensége szűnt meg azzal egy időben szinte, hogy az építők, akiket vasárnaptól nyugodtan nevezhetünk alkotóknak, délután kettőkor feltűntek a sátor előtt. (tovább…)









