Írta: Keresztes Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. július 16.
Arról beszélgettünk, hogy melyikünk, kihez lenne hajlandó sorban állni aláírásért. Judit azt mondta, hogy ő az egyetemen állandóan aláírásért áll sorban, de nem erre gondoltunk, hanem arra, hogy ha lehetne, kitől kérnénk autogramot. Ez olyasmi játék, mint a kivel találkoznál szívesen, ha visszamehetnél az időben, (a rajzfilmfigurák és a pasik a Mátrixból nem érnek). Fis Graham McPhersonnal íratna alá egy lemezt, Judit simán kivárná a sort Tim Roth-hoz. Én kiszámoltam, körülbelül két napot lennék hajlandó áldozni arra, hogy Louis CK végül szignózza egy pólómat. Fran Lebowitz volna a másik, akire szánnék időt, bár mostanában nem írt sajnos, legutóbb a nyolcvanas években jelent meg két könyve. Akkor őt tartották a legszellemesebb nőnek Amerikában. Elenor Wachtelnek azt mondta tavaly egy CBC interjúban, hogy az övé nem írói blokk, hanem írói blokád.
Van egy áramlat, amelyben az aláírásokat kihajtják drótból, és ékszereket készítenek belőlük. Én Lebowitz kézjegyéből formáztam ma egy medált.
(tovább…)
Hatvankettedik nap: Marilyn, Warhol, meg én
Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető írás: Keresztesi Judit
Fotó: Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 2.
Az író Fran Lebowitz, aki minden kétséget kizáróan átmenet Dorothy Parker, Mark Twain és egy olyan barátod között, aki egyszerűen képtelen bekussolni, húszévesen úgy vetette fel magát az Interview magazinhoz, hogy hívatlanul odament Andy Warhol stúdiójához (a The Factory-hoz), aminek az ajtajára kiírta Warhol, hogy ebédelek, ha itt hagytad a kulcsod, kopogj, és mondd meg a neved. Lebowitz kopogott, és azt kiabálta: Andy, nyisd ki, én vagyok az, Fran. (tovább…)
