Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat, Napfény Poszt – 2012. december 13.

2012. december 13. csütörtök, Luca napja

Tavaly, 2011-ben, ezen a napon 11.12.13 címmel írtam egy szentimentálisnak mondható cikket arról, hogy a mi kultúránkban nincs nagy hagyománya a sikernek. Aztán mondtam valamit a kulturális örökségről is, hogy legtöbben a Hortobágyot, vagy a Skanzent gondolják annak, pedig a kulturális hagyaték a közös memóriában őrzött íratlan szabályok sora, egy automata program, tea tejjel, pontban ötkor bombatámadás idején ugyanúgy, mint egyéb napokon.

Tavaly nem tudtam, hogy miről beszélek, csak megszállottan kerestem egy emléket, valaminek az írmagját a mi kultúránkban, ami a boldogtalanság generációk óta öröklődő hagyományát, tökélyre vitt technikáját megkérdőjelezi. Luca napja véletlenül került szóba egy társaságban, nem is figyeltem eleinte, a népi motívumoknak nem vagyok feltétlen híve. Az eredményt, a cselekményt, egy terv térbeli manifesztációját, vagyis a szóban forgó sámlit végül valaki egy urbánus tárggyal helyettesítette, így ragadott meg engem a téma, egyszersmind vált világossá a Luca napi rituálék lényege. Amit ez után, tavaly, éppen december 13-án kezdtünk, és ahogyan arra december 24-én pontot tettünk, ahhoz a spanyol inkvizíciónak biztosan lett volna egy-két keresetlen szava. A Luca szokás útmutatása szerint megidéztük a sikert, vagy megértettük, ezt még nem tudom, minden esetre ez a 2012-es év, – feltéve, hogy nem ér véget a világ december 21-én – azt mondhatjuk, szokatlanul jól sikerült.  (tovább…)

„…vagy hogy úgy mondjam micsoda
Ami innen jár le naponta oda, …”
Orbán Ottó

Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat – 2012. december 2.

Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara a SuperMokka stúdiójában

A héten a TV2 SuperMokkába hívtak bennünket, és kérdezték, hogy mi a csoda, amit csinálunk? A műsorvezetők a csoda szót annak természetfölötti értelmében használták, mi előző nap, amikor a reptéri mekiben összejöttünk arra vártunk, hogy valamelyikünk foglalja már össze röviden, mi a csodával vagyunk így elfoglalva?

Kovács Patrícia és Fenyő Iván láttak vendégül bennünket. (tovább…)

„Oliver Fry: – Érdekelné egy film?
Eliot Garfield: – Úgy érti, forgassunk filmet? 
Oliver Fry: – Meg is nézhetünk egyet, de dolgozni benne, sokkal nagyobb élvezet.” 
Neil Simon

Our house in the middle of the street (Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara)- Fotó: Fischer Tamás

Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat – 2012. november 23.

Erős belső késztetés, hogy kimenjek az utcára, és sok emberrel közösen építsek össze valamit. Nem viccelek, ez majdnem a lélegzéshez hasonló motiváció, eszembe jutnak feladatok, amik nem hagynak nyugodni míg készen nincsenek, éveket is hajlandó vagyok áldozni az életemből egyik másik megoldására. A mézeskalácsváros ebben a mostani formájában négy éve jutott eszembe. Mézeskalács, Karácsonykor, daaa, mintha büszke lehetnék arra, hogy december hatodikán eszembe jut a Télapó. (Eszembe is jutott, egy régi PR-es állásomban egy mikulásszakaszt szerveztem, Men In Red, akik győzelemre vitték a Karácsony szellemét, s ebből az  ötletből az a konkrét hasznom származott, hogy megismerkedtem a férjemmel, aki értelemszerűen akkor, abban a pillanatban, még nem volt a férjem. (tovább…)