Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 13.

Van egy barátom, jó, ma együtt ebédeltem vele a lakásunkon, meglepődött, hogy az ajtóban találkozunk és én is hozzánk jövök. Rendesen voltam öltözve, mert ahonnan érkeztem, annak meghívóján az állt, hogy öltözzek rendesen, de azért semmi különösre ne tessék gondolni, egy tiara túlzás lett volna ezen az egyszerű, márciusi csütörtökön. A barátom – egy nő, aki férfiakról beszélget velem, illetve egy férfiról, ki talpig úriember és jártas a lineáris algebrában – végigmért és azt mondta, hogy kellene neki ez a ruha hétvégére. Ez történt ma a cseresznyés pitével összefüggésben és más semmi sem. A desszertet megsütöttem még tegnap, ez volt ma az ebéd és egy szendvics. A pitét szeretném közzétenni, azzal a megjegyzéssel, hogy a meggyes piskótát, ami nyilván, mert béna vagyok jön ki már a sütőből szárazon, helyettesítette be ez a sütemény sikeresen. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 25.

Ezenkívül még egy cseresznyés posztom lesz. Egy jégkrém, aztán végeztünk, a témát azt hiszem, kimerítettük idén. A jéglámpák összeállítása közben egyébként az a kérdés merült fel baráti körben, hogy vajon az angol királynő eszik-e cseresznyét, és ha igen, akkor úgy, hogy kiáll a Buckingham-palota erkélyére, és köpi a magot a korláton túlra? Vagy lövöldözi az őröket az ajtó előtt? (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 20.

A cseresznyezselé valójában egy különleges rövidital. Az eredményért komolyan megdolgoztunk, az első receptből ízetlen gumidarabok születtek, a másodikból kemény, kellemetlen aromájú zselé, a harmadik főzet azonban szép lett és várakozáson felül finom. (tovább…)

„Tastes so good / makes a grown man cry/ bla bla bla” (Warrant)

Írta: Keresztesi Judit – Asztalon rovat – 2013. június 20.

Grimod de la Reynière [grimó dö lá renyier], a francia, aki a gasztronómus szót feltöltötte tartalommal, – ugyanaz az ember egyébként, aki még életében megrendezte saját temetését, hogy megnézze, amúgy ki jönne el – egyszer a borivás művészetéről beszélt a walesi hercegnek.
„A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát, és azután…
Megisszuk – szólt közbe a herceg.
Nem felség, előbb beszélünk róla.”

Barbival a Székely családi gazdaság kertjében.

Szedés útján, tizennégy kiló cseresznyéhez jutottunk idén. Ennek az egészséges gyümölcsnek paradoxona, hogy belőle az ember betegre zabálja magát, dilemmája pedig, hogy ha lehoztam a fáról, a továbbiakban mit kezdjek vele?

Részben befőztem, részben belőle magasztalt recepteket sütöttem le pitéknek, és minden tűrhető is lett, de amikor eljött a kritika pillanata nem tehetek róla arra gondoltam, hogy jó mind, de még jobb lenne talán, ha nem lenne bennük cseresznye.
Amikor néhány éve elkezdtem recepteket írni kikötöttem, hogy nem fogok gügyögni az ételről, nem pöttyentek tejfölpamacsot sehová, semmi nem lesz selymesre sűrítve, mennyeien omlós, nem kokettálok a kamerával, és az uborkát nem hívom Andy Warhol nyomán, magas, lágydallamú, elhaló hangon: ubinak. Az én útmutatóimban katonásan követik egymást a dobjuk, vágjuk, melegítsük vezényletek, mindössze az, ahogyan a fényképező lencséjén keresztül tekintek az ételre mutat valamit abból, hogy szerintem milyen íze lett. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 16.

Faludy visszaemlékezéseiben olvastam, hogy a humorista Királyhegyi Pált 1951-ben összetévesztették Királyhegyi     Pál gróffal, és kitelepítették. Rögtön az első hónapban írt Pestre, hogy küldjenek altatót, mert nem bírja idegekkel a hajnali kakaskukorékolást, disznóröfögést és kondáskürtöt. Akkoriban kenyeret nem lehetett kapni, de altató dögivel került elő a gyógyszertárakból, úgyhogy a barátok leküldtek egy roppant csomagot Adácsra. Aztán négy hét múlva Királyhegyi újra írt, hogy még több tablettára lenne szüksége, mert a falunak egy kútja van, nyilván minden élő lélek abból iszik, és ha gondosan kiszámítja az adagot, akkor reményei szerint az összes disznó, kakas és kondás délig fog aludni. (tovább…)

Írta: Keresztesi Judit – Zseniális falatok rovat

Hozzávalók:
300 ml tej,
80 g + 2 evőkanál kristálycukor,
1-2 kanál porcukor szóráshoz,
3 tojás,
1 evőkanál vaníliaesszencia,
1 nagy csipet só,
70 g liszt,
3 bögre cseresznye, kimagozva,
2 evőkanál mandulapehely,
vaj, a sütőforma kikenéséhez.  (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 14.

Hajnalban kimentünk a cseresznyéskertbe. A kertet állítólag Anton Pavlovics Csehov adta Ljubov Andrejevnának, tőle vette meg Jermolaj Alekszejevics Lopahin 1904-ben, csak sokkal ezután került a pomázi régióba. Áh, egy szó sem igaz az egészből. Csak az, hogy kimentünk a pomázi szedd magad kertbe ma hajnalban, és a fák alatt állva tömtük magunkba a cseresznyét, míg rosszul nem lettünk. Szedtem egy csokor virágot is, volt a szálak között pipacs és búzakalász. Elképzeltem, hogy szépen mutatnak majd a konyhaasztalon. Az elméletet nem igazolta a gyakorlat, mire hazaértünk, a pipacsokról lehullott minden szirom. Ma ezért piros papírfejeket készítettem az eredeti pipacsszárakra.

A selyempapírpipacsok hozzávalói:
Igazi pipacsok szára szirmok nélkül,
zöld virágkötöző drót,
zöld floral tape,
egy ív piros selyempapír,
olló.


A szárakat és a bimbókat is megdrótozom. A selyempapírt harmonikaszerűen összehajtom, és kisebb, csepp alakú valamint nagyobb, ovális szirmokat vágok belőle. A mini mákgubók köré tekerek két kisebb és két nagyobb szirmot. A floral tape-pel ragasztom őket a szárhoz.



Szia
Barbi

Fotó: Keresztesi Barbara és Fischer Tamás

Kettőszázkilencvenegy nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.

Mi készült itt az elmúlt három napban?

Hetvenharmadik nap: Eperserbet
Hetvenkettedik nap: Macska, sapkában
Hetvenegyedik nap: Habzsák, extrákkal