Írta: Keresztesi Judit – Nagyvárosi nő megosztaná rovat
2014. augusztus 6.

Az író berontott a szomszédba. Indulatosnak tűnt, nagyon kellett volna neki egy történet, ilyenkor nem akadt nála kibírhatatlanabb. A barátja nyakig ült a munkában, az íróra pillantott, látta, hogy dühöng, nem érsz rá most erre a mérgességre – mondta neki, és fölmutatta két ujját, jelezve, hogy az írónak két perce van, aztán mennie kell haza. Mondta az író, hogy van neki egy menüje, ami úgy sikerült, hogy árulni kellene, de nem akar hozzá hülyeségeket írni, sem bonyolult, szürrealista metaforákat ezúttal, sem semmit, csak el akarja mondani, hogy mennyire fantasztikus ez a két fogás, így egymás után. Legszívesebben leírná azt, ami hirtelen eszébe jutott, bár látszólag a menühöz nem sok köze van, hogy valamikor egy férfi nyit majd be egy ajtón. Finom mozdulatai lesznek, halkan nyomja le a kilincset, és ül majd egy nő a férfi előszobájában, aki nem néz föl, nem is veszi észre, hogy jött valaki. A férfi elbizonytalanodik, hogy bentebb menjen most egyáltalán vagy ne, mit csináljon, ezen tűnődik, aztán csak elhatározza, hogy ráköszön a nőre, helló, mondja. A nő ekkor ráemeli a tekintetét, és elmosolyodik. A férfi egy kis csomagot tart a kezében, valami ebédfélét, azt hiszi a nő. Milyen szép keze van ennek a férfinek, gondolja majd, vajon mit hozott, hogy mit szeret ebédelni egy ilyen férfi, ezt próbálja kitalálni, és, bár tudja, hogy ennek valószínűsége alig valami, nincs is talán, mégis úgy képzeli ez a nő, hogy a férfi abból a bisztróból jött meg éppen, amelyiket ő nagyon szeret, és amelyikben nem ijesztgetik fölöslegesen az embert; ott csirkét adnak, meg palacsintát ebédre. De, a csirkébe puha sajtokban elkevert bazsalikomot töltenek, aztán a hús alá egy fehér, citromos-sós krémet simítanak, erre ültetik a sültet, a csirkemelleket áfonyaszósszal öntik le. A szószba hagymát vágtak korábban, és egészben hagyták benne a gyümölcsöket, így a tányérokat apró, vörös gyöngyök ragyogják be. A vajas palacsintákba pedig narancskrémet halmoznak, ekkor gyengéden félbehajtják a tésztácskákat, majd a sütőben felduzzasztják a habot, szépen meghintik porcukorral, és azon a helyen ilyen ismerős a menü, egyszersmind soha nem látott, elképzelhetetlen, de mégis létező, ilyesmi lehet annak a férfinek a kezében, aki be fog lépni nem olyan sokára azon az ajtón. Megy ez – állapította meg az író ekkor szórakozottan, és már kint is volt a folyosón. A szomszédban a barátja arra gondolt, hogy valahogy vissza kell szereznie a lakása kulcsait ettől az írótól. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 6.

Nagy része elkészült ennek a pohárkrémnek csütörtökön, de a habot elrontottam (vagy elvesztettem), és nem maradt elég fény a fotózáshoz sem, így tegnap a desszert ígérete volt desszertre, ma pedig, maga a desszert. Persze, ha normálisan él az ember és nem fényképez le mindent, mielőtt beleharap, akkor ez egy könnyű, harminc percen belül felépülő édesség. Nem hiszem, hogy ez a legjobb dolog, ami egy citrommal történhet; a látvány megkapó, a krém kifogástalan, de a rétegek összhangja nem tökéletes. Ám a top húsz citromos süteményben így is benne van, és egy macaront azért simán megver. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 22.

Rettenetesen meleg volt. Tihanyban Paul Éluard francia költő leszállt a vonatról, majd komótosan Illyés Gyula villájához baktatott. Megebédelt a háziakkal, rögtön ezután pedig Illyés feleségének, Flórának társaságában könnyű sétára indult a félszigeten. Éluard-nak sejtése sem volt arról, hogy Szabó Lőrinc korábban egy helybeli gazdától elkérte a munkaruháját, abba beöltözve és orra alá tömött bajuszt ragasztva kapálgatott a szőlőben, így várva az Éluard-ral véletlenül arra járó Flórát. Mikor a nő megpillantotta a gazdát, odafordult Éluard-hoz: – Akarsz látni egy igazi magyar földmunkást? – kérdezte. A költő akarta látni az igazi magyar parasztot, úgyhogy közelebb mentek. Néhány mondat után a kapájára támaszkodó Szabó átváltott francia nyelvre. Éluard a meglepetéstől szinte kővé válva jegyzete meg: á la bonne heur! (ez igen!) … Élénk társalgába kezdtek, franciául. A paraszt a szürrealizmus kezdeteiről kérdezgetett, és érdeklődött Éluard ambivalens kapcsolatáról Bretonnal. Majd a kortárs francia irodalom is szóba került. A paraszt megpödörte bajszát, ami alól csak úgy röpködtek a nevek: Aragon, Gide, Tzara, Cocteau, Malraux, Sartre, Frénaud stb… Amikor a paraszt még idézett is néhány strófát Éluard korai költészetéből a Le devoir et l’inquiétude-ből, a francia könnybe lábadt szemmel bámulta, majd átölelte.

Ma nem tudtam jól működni (kiolvad az agyam ettől a melegtőőől) és a koncentrációt igénylő virágkorona helyett készítettem egy pár fürdőző citromot, ha bárki kíváncsi volna ilyesmire, a citromember hozzávalói: (tovább…)

Recept és fotó: Keresztesi Judit – Zseniális falatok rovat – 2013. június 19.

Hozzávalók:
1 adag, előre elkészített pitetészta,
3 tojás,
200 g cukor a krémbe,
100 g cukor a tojáshabba,
300 ml víz,
70 g liszt,
120 ml citromlé,
1 citrom héja,
70 g vaj

Elkészítés:

1. A tésztát vegyük elő a hűtőből, nyújtsuk ki, és peremtől peremig béleljünk ki vele egy tepsit.
2. A tésztára helyezzünk sütőpapírt, arra nehezéknek öntsünk babot vagy rizst, hogy az elősütés során a pitealap ne deformálódhasson el.
3. A tésztát tegyük be a sütőbe, alacsony hőfokon süssük öt-hét percent át. Vegyük ki, és tegyük félre. (tovább…)

“Tudós
…S üdítőbb-é a víz azon pohárból,
Kényelmesb-é e széken az ülés?
Most gépeink teszik mindezt helyettünk,
Legcélszerűbb, legegyszerűbb alakban,
És a tökélyről az kezeskedik,
Hogy a munkás, ki ma csavart csinál,
Végső napjáig amellett marad…

Ádám
Azért nincs élet, nincs egyéniség,
Mely mesterén túl járna, semmi műben. –
Hol leljen tért erő és gondolat,
Bebizonyítni égi származását?…”
Madách – Falanszter szín 

Írta és fényképezte: Keresztesi Judit – Asztalon rovat – 2013. június 19.

Barbi egy hónapok óta a szobájában hányódó kartondobozból készített rokokó limonádé állványt egy partira. Nagyon megörültem, grand art az asztalon, kérdeztem, miért pont a rokokót választotta, azt mondta, akkortájt köpte ki a barokk a karót. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 18.

Tudom, hogy az időjárásról folytatott beszélgetés nem izgalmas, és olykor meg is jegyzik a többiek, hogy meg kellene szokni lassan ezt a klímát, mert harmincvalahány éve meleg van nyáron, hideg télen, tűrhető hőmérséklet tavasszal, kicsit hűvösebb ősszel, szóval nem változik ez, úgy néz ki, felesleges szót vesztegetni arra, milyen nyavalyás idő van odakint éppen. De akkor is, kibírnék pár fokkal hűvösebbet. Ma lámpásokat készítettem egy későbbi asztali installációhoz, a gyertyáktól még melegebb lett, csak úgy mondom. (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara- Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. április 17.

Réges-régen, 2003-ban, amikor az éktalpú cipő még divatban volt, és ez tényleg annyira régen volt, hogy ma már megint divatban van, hirtelen vettem harminc szál műibolyát. A virágok egy dobozban futottak be karriert, s most sem kerültek volna elő, még a 365 napos erőpróba ellenére sem, amelyben pedig minden jó katonára szükség volna. Ezt most nem akarom jobban kibontani, a virágok nem csúnyák, de nem is nagyon szépek.  (tovább…)