Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. május 10.

Ma zöldre festettem egy ötágú gyertyatartót, aztán ezüstpatinával vontam be. Később lementem a lakótelepi virágboltokba, kaptam egy csokor kis, rezgő virágot, egy csokor tulipánt, vettem begóniát, egy cserép hortenziát és egy csokor rózsát. Itthon főztem Crème de Cassist, közben a nővérem összerakott egy pénteki asztalt. Az asztalközepet a gyertyatartóra építette fel. Beáztatott öt tűzőhabot, amit állítólag házak szigetelésére szánt a feltaláló, de egy olyan anyag, ami beszívja a vizet, és ki nem engedi, nem jó szigetelőanyag, valójában az emberiség történetének legrosszabb szigetelőanyaga, ezt végül a feltaláló is belátta. A munka azonban nem ment pocsékba, mert a hab helyettesíti a vízzel teli vázát. Beáztattuk ezért a labdákat, majd Judit rányomta őket a gyertyatartóra. A tulipán, rózsa és hortenzia leveleit használta alapnak, kis hurkokat készített, amelyek hajcsavarókra hasonlítottak. Ezeket gombostűzte a gömbökre. Azután szétosztotta a virágokat, és nem kínosan szimmetrikus, de szabályos alakzatban beletűzte a vizes habba.  (tovább…)