Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 16.

Annyira sajnálom, hogy ilyen késő van, ez az asztalközép több törődést érdemelne. Különösen az észbontóan szép, gyöngyözött kiegészítőkre koncentrálnék jobban, és ha volna erőm, azt is megbeszélném, hogy mit keres a gardrób az asztalon. Ehelyett tényként fogadunk el mindent most; ma fölmerült az igény egy asztaldíszre, és végül köré rendeztem XIV. Lajost, meg persze egy nő holmijait, mert az nem árthat egyáltalán. Ezeket együtt lefotóztam, és szerettem volna, ha az eredmény olyan lesz egy kicsit, mint egy eredeti Osias Beert, de nem lett, ebbe most jobb, ha belenyugszunk. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. november 16.

Az amerikai receptek hátránya, hogy túl nagy adagokat adnak ki. Mintha a Kennedy dinasztiát várnám ebédre folyton. Ezért maradt a múltkor olyan bőven karamellkrém, és ezért feleztem meg a hozzávalókat ennek a karamellalmás fahéjtekercsnek receptúrájában. De még így is tizenhat kakaós csigányi sütemény keletkezett, ami sok. Egy vajas, különleges alaptésztáról van szó, ezt azoknak mondom, akik szeretik az ilyen gyűjtői részleteket, puha marad, mindazonáltal kelt tésztaságából eredő hátrányait nem tudja leküzdeni: sütés közben csaknem minden tölteléket magába szív, és szükséges hozzá végül egy krém vagy öntet, hogy emléke kellemes maradjon. Az adag méretéhez az a hozzáállásom, hogy vagy meg kell hívni rá a Kennedyket tényleg, vagy fogalmam sincs, mert ennyi egy főre eső édesség elfogyasztását egyszerűen megtiltom. (tovább…)

Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. október 27.

Van egy szerepíró díványom, azon ülök két hete minden nap hajnalig. Ülésenként háromezer szó eredeti szöveget vár el az elváró, és ez sok betű köztünk szólva. Nincs abban semmi különös ezért, azt hiszem, hogy ezen a majdnem reggeli órán, amely nekem most a munka után, nehezen rendeződnek a gondolatok a karamellalmák köré. Ehelyett Rabo Karabekian tolakodott a képzelgés homlokterébe és Clive Owen, azután Jamie Cullum, … I’m an expert on Shakespeare and that’s a hell of a lot, papappap tararararade ebből a társaságból csakugyan semmi hasznom ennek a bejegyzésnek viszonylatában.
Elmondom, hogy mit látok a képen alapfokon, ez az ötletem támadt. Látom az almákat elsősorban, nagyon szépek, ádáz édesség illúzióját keltik. Nem szabad azonban, hogy ez bárkit megtévesszen vagy eltántorítson; a karamellből és a valamivel kevesebb fehércsokoládéból képződő burok alatt egy-egy harminckalóriás, (hét gramm szénhidráttartalmú), egész, piros, könnyű, régi vágású, tökéletes alma lakozik.  (tovább…)

Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. július 15.

Tíz évvel ezelőtt, rögtön az első kép a lakásban egy Magritte volt. A festményen egy férfi állt, egy zöldalma lebegett az arca előtt. A férfi mögött felhők gomolyogtak, keménykalapot viselt, mint Thomas Crown, amikor a Metropolitanben mosatta le a hamis Pissarro-t az igazi Monet-ról. A festmény címe ez volt: Az ember fia. Megfigyeltük, hogy Fis ruhatára hasonlít annyira Magritte ruhatárához, hogy eljátszhassuk vele, amint az ember fia munkába menet felöltözik. Ennyi szürrealizmus mára elég lesz talán. (tovább…)