Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. március 7.
Arról a sárga padról nézve a felhőkön keresztül előtűnik az ígéret, a nem-létező, a majdnem bekövetkező, ami egyszersmind átverés és hallucináció és mégis fantasztikus, és ehhez kellett valami smaragdszínű, ami nem volt. Nem volt semmi. Semmi zöld. Micsoda stílustalanság. Csak azután a szemétből kihalászott borosüvegek. Ha a miértről érdeklődnének, szörcsögnék, krákognék, de a rádióriportból az azért kivehető lenne, hogy az andragógia, művészet ésComenius szavak hagyják el a számat és, hogy a halmazok metszete – ezt így fogalmaznám – véleményem szerint Óz, a csodák csodája. Ettől az interjúvoló levegője mintha elfogyna, de haladna tovább gyakorlottan, bámulatos, hogy mit meg nem engednek nekem most. Mindenesetre az üvegekből építettem egy Smaragdvárost a büféasztalra, mely, amikor kivilágítom, arról a padról látszik jól, amelyikre süt a Nap. A díszlet néhány darabját Barbi lefényképezte.
Az asztaldíszek hozzávalói:
zöld üveg,
gyertya,
kis mohakoszorú,
sárga és zöld virágok,
hungarocell díszgombák,
zuzmó,
moha.
Fotó: Keresztesi Barbara
Huszonhét nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Háromszázharminchetedik nap: A legjobb nap
Háromszázharminchatodik nap: Az a pad, amelyikre a Nap süt
Háromszázharmincötödik nap: A mozgó árus pultja