Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 14.
Amikor Paula McFadden Subaru bemutatókon kezdett föllépni, pontosabban az lett a feladata, hogy rámutasson egy kocsira és azt mondja róla: szép, keresett végre annyi pénzt, hogy fizetni tudjon Elliot Garfieldnak a bébiszitterkedésért. Még ugyanazon a héten Elliot Garfield is kapott munkát, úgyhogy bevitte Lucyt a Subaru szalonba, de amikor Paula meglátta őket, zavarba jött, és össze-vissza kezdett beszélni arról, hogy az autó szélvédőit átlátszóra tervezték, csakúgy, mint a hátsó és oldalsó ablakokat. Elliot mondta, hogy ügyes volt, hamarosan nagyobb feladatokat is rábíznak majd nyilván, tankokat, markolókat, ilyesmit.
Egy grandiózus merj alkotni projektbe kezdtünk, nagyobba, mint… ah, nem érdekes, nagy, (tankok, markolók stb.). Nem aludtam egy éve, de ha lehet ezt alulmúlni, most alul van múlva, bámulatos, hogy milyen kevés elég egy embernek az életben maradáshoz. Úgy tudnám érzékeltetni a különbséget az eddig és az ez után között, hogy eddig azt csináltuk, amit lehetett, most meg azt csináljuk, amit akarunk, és ellentétben a népszerű hiedelemmel, utóbbi nehezebb. Ezerötszáz köbméteren lesz egy érdekesnek szánt kiállítás, melynek egyetlen feladata, egyszersmind ránk nézve kötelező tartalma, hogy az óriási, elvadult teremre: a plafonra, padlóra és ezekre a nem szépen vakolt falakra rátegyük önmagunkat. Két kérdés foglalkoztat ezzel kapcsolatosan, az egyik az, hogy hogyan fogunk festeni mi ezeken a falakon? A másik, hogy mi van, ha az ambíció és az eredmény különbözik, ha teszem azt, vízesést értünk, de csőtörés lesz? Az a rémálmom. Megnyílik egy csőtörésem valahol.
Az egyik installáció része az óriás virág, számos óriás virág, ha pontos akarok lenni. Ezek később egy szokatlan elemmel együtt léteznek majd a térben, melyet értelemszerűen itt nem mutatok be. De a virágokat igen, tessék parancsolni.
Hozzávalók:
egy ív színes struktúra csomagolópapír (70×100 cm),
olló, virágkötő drót,
drótvágó,
sárga krepp-papír,
fekete duct tape,
fekete vastag kábel.
A csomagolópapírt hosszában kettéhajtom, majd ezt a részt háromba hajtom. Óriásszirom-mintát vágok ki belőle. Így hat szirmot kapok. A drótból levágok három darab, harminc centiméteres darabot, a krepp-papírból pedig három csíkot és három közepes négyzetet. A négyzet alakú papírokat galacsinná gyűröm, és a drót végére szúrom. A hosszú kreppcsík fölső részébe belecsomagolom a galacsint, és a nyakától kezdve a drót köré csavarom egészen a végéig. Három darabot készítek ebből, ezek lesznek a bibék. A kész bibéket összefogom, a fekete kábelt alulról ugyancsak hozzáfogom, és a szirmokat átlapolva köréjük csavarom. A szirmok alsó részét szorosan körbetekerem a dróttal, majd a drótot duct tape-pel körben elrejtem. A szirmokat és a bibéket is elrendezem.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Judit
Negyvennyolc nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Háromszáztizenhatodik nap: Szívcsere
Háromszáztizenötödik nap: Madaras kártyák
Háromszáztizennegyedik nap: Egymásba illő kulcstartók
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: