Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat- 2014. február 9.
Ha (amikor) ezt a cikket befejezem, lemegyek a pályára – a nagypályára – és futok két kört, de később azt állítom a telefonban, hogy több volt. Fülemen a készülékkel sétálok majd föl-alá a lakásban, és miközben az illető a vonal túloldalán beszél az aerob mozgások fontosságáról, pofákat vágok. Később persze el is mondom neki, hogy grimaszoltam, mert nem szeretem, ha bármilyen fáradozásom pocsékba megy. Nem, nem igazán tudom, hogy miről beszélek, kissé el vagyok apátlanodva, ha szabad. Volt egy álmom, egy férfi ült az ágyam mellett, nagy, erős ember, majd fölállt, bekotort a szekrényembe, széles, határozott mozdulatokkal és a szekrényből kisvártatva egy diktátor rohant ki sértődötten. A hóna alá vette elnyűtt bőröndjét és elsietett. Én egy tabletet lapozgattam, föl sem nézve mondtam a menekülő kis manusnak, hogy remélem, elégedett volt és jöjjön máskor is. De a diktátor azt felelte feldúltan, hogy ezt várhatom, mert a szekrényembe be nem teszi a lábát többet. Ez az álom járt a fejemben egész nap és most kénytelen voltam hangosan is kimondani… Pedig végig a szerelemről kellett volna írnom, ami a képeken látható helyes csomagok képében már megint itt van. Már megint itt van a szerelem. Helyet akarok neki szorítani.
Hozzávalók:
csíkos, fehér és piros karton papír,
vékony szalagok,
vágólap, szike, olló,
dombornyomó toll,
nyomtatható minta.
A mintát kinyomtatom. A lapot a kartonra helyezem és a dombornyomó tollal átviszem a mintát az alsó rétegre. Többféle színű kartont használok. A szíveket kivágom, rajtuk két bemetszést ejtek, ezeken bújtatom át a szalagokat.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara
Ötvenhárom nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Háromszáztizenegyedik nap: Egy tulipáncsokor
Háromszáztizedik nap: Ajándék doboz
Háromszázkilencedik nap: Levél, magának