Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. február 7.
– Lehetek magával őszinte? – kérdezte a nő a fejében lévő férfitől, aki szomorú volt vagy feldúlt, a nő ezt innen kintről nem tudta biztosra megmondani. A hang egyébként sem beszélt sokat, de ha valami zavarta, egyszerűen csak elhallgatott. A nő ismerte már ezt a férfit, amikor csöndben volt nem nyaggatta, csak hülyeségeket kérdezett tőle, amitől az kiesett rezignáltságából, és kevés kivétellel nevetett is. – Ha, feltételezve, de meg nem engedve – kezdte a nő – van egy olyan kicsi tárgyam, mint egy félbehajtott kártyalap, vagy mint egy csomag konfetti vagy, és ez fontos, jól figyeljen, egy mini olimpiai aranyérem, melyet egyébként ajándékba szeretnék adni valakinek, akkor készítenék hozzá egy igazán előkelő díszdobozt. Papírhengerből, melyről nem tudom tovább titkolni, hogy származását tekintve egy vécépapír-guriga belseje, nos, erről lenne szó. A férfi ekkor, ezt a nő nagyon is tisztán hallotta, arra gondolt, hogy mi a bánatos fene van már megint? És arra, hogy ennek a nőnek a fejében lenni, hogy is fogalmazzon, kész sorscsapás, de mondjuk szórakoztató.
Hozzávalók:
papírhenger,
egy régi CD lemez,
dombornyomó toll,
ecset, rongy,
fekete és magenta akrilfesték,
vékony magenta organzaszalag.
A papírhengert összenyomom, mindkét oldalára különböző méretű szíveket rajzolok. A téglalap rövidebb oldalait a CD korong segítségével ívben megbígelem, majd a papírt megfordítom, és a hátoldalon is megismétlem a műveletet. Az alapot feketére, a szíveket magenta színűre festem. A téglalap szélein benyomom a füleket. A dobozkát megtöltöm, és átkötöm a szalaggal.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Judit
Ötvenöt nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Háromszázkilencedik nap: Levél, magának
Háromszáznyolcadik nap: A szívek eredete
Háromszázhetedik nap: Hol van a szerelem?