Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 23.
Kellene egy majdnem embermagasságú, századfordulós, aranyozott képkeret, gondoltam magamban. Erről eszembe jutott, hogy amikor Paula Mcfadden beleszeretett Elliot Garfieldba, akkor kezdte csak Elliot pénzét lakberendezésre költeni, egyszersmind élénken érdeklődni az iránt, hogy Garfieldnak hány hétig kell dogoznia ahhoz még, hogy egy karosszéket meg tudjanak venni? Garfield úgy saccolta, hogy egy karfátlan akár már egy év múlva is az övék lehet. Hogy egy ilyen képkerethez, amit én elképzeltem, vajon mennyi időt kell munkában tölteni, ezen tűnődtem, és arra jutottam, hogy egy kisebbre a Hofburgból, harminc éven belül szert tehetnék, talán. Viszont találtunk két egyszerűbbet egy néninél, aki tűzifának akarta eladni őket, és meg is vettük tűzifának mind a kettőt, de végül képkeretként kezdtek működni nálunk, remélem, ebből nem lesz nagyobb baj. A mai sokszíves kopogtatót keretezi az egyik ezek közül.
Hozzávalók:
kartonlapok,
szike, vágólap,
vonalzó,
tűzőgép,
ragasztópisztoly,
szatén szalag,
ragasztóspray,
fehér és piros csillámpor.
A kartonból különböző hosszúságú csíkokat vágok. Hosszában összehajtom és hajtott végénél megtűzöm. Kifelé szívformára hajlítom a két szárát és alul összetűzöm. Három tucat, különböző méretű szívet készítek. Ezeket rendezem egy nagy szív formába és ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítem őket. Az egészet egy nagy papírra helyezem, befújom ragasztóspray-vel és megszórom csillámporral. Szaténszalagot kötök rá.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
Hetven nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Kétszázkilencvenötödik nap: A gyertyatartó és a vörös bross
Kétszázkilencvennegyedik nap: Szerelmi vallomás
Kétszázkilencvenharmadik nap: V mint Valentin