Írta és készítette: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 21.
Körülbelül te vagy nekem minden idők legnagyobb kedvence a valaha történetében.
Ki szokták cenzúrázni innen a csúnya szavakat, ám most erre nem lesz mód, mert idézeteket fogok közölni az utcáról és idézni csak pontosan szabad. Van egy szokásom, ami kibírhatatlan, a járókelők beszélgetéseit lejegyzem, bármikor, bárhová. Elraktározok mondatokat. Ilyen például a „- Kelj föl te szemét, itt a kibontakozás!” vagy az, amelyiket ősszel a Várban gyűjtöttem, amikor két férfi baktatott mögöttem, és az egyik átéléssel, majdnem indulatosan állapította meg, hogy „Peter Zovironnak karaktert seggbelövő sztakkátói vannak.” Erre egyébként a másik csak hümmögött, hogy igaz, milyen igaz. Ma majdnem ugyanott egy mondat hagyta el valakinek az ajkait, melyről őszintén szólva, nem gondoltam, hogy beleszületik ebbe a világba valaha, és gyorsan le is jegyeztem a tenyeremre, sőt, földíszítettem, hogy meglegyen nekünk, örökre, de legalábbis, míg az internet dugója a falból ki nem húzódik.
Szia
Judit
Fotó: Keresztesi Barbara
Hetvenkettő nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Kétszázkilencvenharmadik nap: V mint Valentin
Kétszázkilencvenkettedik nap: Kókuszszívek csészében
Kétszázkilencvenegyedik nap: A piros lencse
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: