Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2014. január 20.
A húgommal beszélgettünk erről a kopogtatóról, hogy hogyan lenne megkapó, csinos, (snájdig), én mondtam, hogy szeretném, ha egyszerű, gyöngyházfényű volna és szép, mint Elise Kreuzberger huszonhárom évesen. Ha kérhetem, legyen rajta egy V betű a bal oldalon, azon pedig fehér glitter. Barbi kérdezte, hogy kinek, minek a rövidítése ez a vé, vendetta vagy véradás, Valéria vagy micsoda? És ki az a Valéria egyáltalán? Én pedig rápillantottam, hogy azután összenevessünk ezen a viccen, és ekkor megértettem, hogy ő a kérdést komolyan gondolta. A vé az Valentin te gyagya – feleltem barátságosan. Igen? – nézett vissza érdeklődően. – És ki neked ez a Valentin, ha szabad megtudnom?
Hozzávalók:
piros szaténszalag,
egy kisebb szalmakoszorú alap,
gombostű,
olló,
ragasztópisztoly,
fehér csillámpor,
ragasztó,
ecset,
vékony dombornyomó toll,
kartonlap,
írott V betű minta.
Elise Kreuzberger huszonhárom évesen
A koszorúalapot betekerem a szalaggal. A szalag végeit gombostűvel letűzöm. Elkészítek egy akasztót és egy masnit, majd mindezt feltűzöm az alapra. A V betűt kinyomtatom, és a dombornyomó tollal vonalait a kartonlapra nyomom. A betűt kivágom, egyik oldalát bekenem ragasztóval, és megszórom csillámporral. A felesleget leütögetem a felületről, és hagyom száradni. Ha megszáradt, ragasztópisztollyal a kopogtatóra rögzítem.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Judit és Fischer Tamás
Hetvenhárom nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Kétszázkilencvenkettedik nap: Kókuszszívek csészében
Kétszázkilencvenegyedik nap: A piros lencse
Kétszázkilencvenedik nap: A szíveket vetítő lampion
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: