Készítette: Keresztesi Barbara
Írta: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. december 8.
Amikor a Föld sorsa az én fejemben még az én kezemben volt, és a jövő azon múlott, hogy visszakerül-e egy műanyagkupak az örök szelektív körforgásba, az hajlamosított arra engem, hogy újjáépítsem a háztartási szemetet, úgy a madárhullát, mint az összezsírozott pizzás dobozt. Amikor pedig készen lett az újrahasznosított csoda, – tengeralattjáró-csapóajtó avagy félbehajtott almásderes – csak valaki a legbátrabbak közül merte megtenni, amit meg kellett tennie, tehát, hogy nézte egy darabig a műveket, azután az alkotót, hogy vajon az alkotó az viccel most, vagy komolyan gondolja ezt, és akkor, csakis akkor jegyezte meg, hogy ez itt, amit lát az teljesítménynek kevés, szemétnek meg már túl sok; és két szék közt a pad alatt lenni az egy nagyon érdekes életcél – nevezhetjük ambíciónak is, melyről azonban nem árt tudnunk, hogy jelen intézmény falai között nem tűrt, tiltott és soha nem is lesz támogatott.
Ez az én zöld korszakom azután elfelejtődött. Az egészet szerettem volnabékén hagyni, nem akarva megzavarni az időt, amely, akár egy jó, régi premodern regényben vagy egy valóságos naplóban: szerencsére múlik.
Ma a kis cserepek miatt jutott eszembe minden újra. A kis cserepekről kellemetlen modorban elsősorban azt akartam megtudni, hogy mivel jobbak befestve, mint nem befestve? Más szóval, mire valók, mert ha ezek csak úgy, egyszerűen kicsi cserepek színesben, céltalanul, akkor kikérem ezt magamnak, és színre, mintára, igen, jól hallottad – mondtam felindultan – mintára tekintet nélkül utálom őket. Abban azért lehet bízni, szinte vallásosan, hogy ha olykor, puszta temperamentum-problémákból adódóan egy ribanc is vagyok, a kezem azért jár közben, és így, poharakból meg fényes gömbökből döntögettem össze az új szerzeteknek posztamenseket, beléjük pedig sütöttem minimuffinokat, és ezekből a színes cserepekből így lett az egyik leghelyesebb süteménystand a süteménykínálók szövevényes történetében.
Hozzávalók:
terrakotta cserepek,
akrilfesték,
ecset,
lakk.
A cserepekre ráfestem a csíkokat és a pöttyöket. Hagyom őket megszáradni, majd mindet sorban lelakkozom.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Judit
Száztizennégy nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Kétszázötvenedik nap: Fahéjas grillezett grapefruit
Kétszáznegyvenkilencedik nap: Citromos pohárkrém
Kétszáznegyvennyolcadik nap: Kifényesített csizmák
>>> Következő nap
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: