Írta: Keresztes Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. július 16.
Arról beszélgettünk, hogy melyikünk, kihez lenne hajlandó sorban állni aláírásért. Judit azt mondta, hogy ő az egyetemen állandóan aláírásért áll sorban, de nem erre gondoltunk, hanem arra, hogy ha lehetne, kitől kérnénk autogramot. Ez olyasmi játék, mint a kivel találkoznál szívesen, ha visszamehetnél az időben, (a rajzfilmfigurák és a pasik a Mátrixból nem érnek). Fis Graham McPhersonnal íratna alá egy lemezt, Judit simán kivárná a sort Tim Roth-hoz. Én kiszámoltam, körülbelül két napot lennék hajlandó áldozni arra, hogy Louis CK végül szignózza egy pólómat. Fran Lebowitz volna a másik, akire szánnék időt, bár mostanában nem írt sajnos, legutóbb a nyolcvanas években jelent meg két könyve. Akkor őt tartották a legszellemesebb nőnek Amerikában. Elenor Wachtelnek azt mondta tavaly egy CBC interjúban, hogy az övé nem írói blokk, hanem írói blokád.
Van egy áramlat, amelyben az aláírásokat kihajtják drótból, és ékszereket készítenek belőlük. Én Lebowitz kézjegyéből formáztam ma egy medált.
Az autogrammedál hozzávalói:
virágkötő drót,
kúpos fogó, drótvágó,
aláírásminta,
fémszállal átszőtt, smaragd színű hímzőfonal.
A mintát kinyomtatom. Először egy szív alakú hurkot készítek a kúpos fogó segítségével, majd a drótot a mintára illesztem, és lassan a vonalakra hajlítom. A kézjegy végét is szív alakú hurokkal zárom. A drótot szorosan betekerem hímzőfonallal. Ha van nagyon vékony láncom, a medált erre akasztom, ha nincs, vágok egy darabot a fonalból, és azt használom lánc helyett.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
Kettőszázötvenkilenc nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Százötödik nap: Keménykalapvicc
Száznegyedik nap: Kisfiú születik
Százharmadik nap: Csokipillangók