Készítette: Keresztesi Barbara
Bevezető szöveg: Keresztesi Judit
Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. június 4.
Raymond Smullyan, matematikus és koncertzongorista, a barátja gyerekeivel beszélgetett.
Smullyan: – Tudok egy trükköt, amivel oroszlánná tudlak változtatni benneteket.
A nyolcéves: – Szuper! Változtass minket oroszlánná!
Smullyan: (erre nem számított) – Nos…, az az igazság, hogy ha megtenném, később, nem tudnálak visszaváltoztatni egyikőtöket sem.
A nyolcéves: – Nem baj, akkor is azt akarom, hogy változtass minket oroszlánná!
A hatéves: (bekapcsolódik) – Jó, de hogyan csinálnád?
Smullyan: – Kimondanám a varázsigét.
A nyolcéves: – Hogy szól a varázsige?
Smullyan: – Ha elárulnám, akkor persze ki kellene mondanom a szavakat. Ti meg azonnal oroszlánokká változnátok.
A nyolcéves: – Ha van olyan varázsige, amelyik oroszlánná változtat, akkor hogy-hogy nincs olyan is, amitől újra emberek leszünk?
Smullyan: (feszengve) – Természetesen van. Csak az a baj, hogy ha kimondom a varázsigét, akkor a világon mindenki – beleértve engem is – oroszlánná változik. Az állatok nem tudnak beszélni, így nem marad senki, aki kimondhatná azt a másik varázsigét, ami visszaváltoztat titeket emberré.
A nyolcéves: – Nem írhatnád le esetleg?
A hatéves: (lemondóan) – Én nem is tudok olvasni.
Smullyan: – Nem, nem, szó sem lehet erről. Ha leírják, attól még inkább oroszlánná változik mindenki a világon.
A gyerekek: (egyszerre) – Kár…
Egy héttel később Smullyan összetalálkozott a nyolcévessel, aki azt mondta: – Raymond, valamit szeretnék kérdezni tőled. Valamit, amit azóta sem értek.
– Mit?
– Te, honnan tanultad meg a varázsigét?„
(Részlet: „What is the name of This Book?”)
Nem tudom, hogy jön ez a történet ide. Jó történet. Ez a hatvannegyedik nap, örülök, hogy egyáltalán bármi eszembe jutott. Ma összefutottam Barbival, mondta, hogy csavart, karton cukorkatartókat készített. Mi ennek az apropója? – kérdeztem. Nem tudta, azt mondta, hogy ez a hatvannegyedik nap, örül, hogy egyáltalán bármi eszébe jutott.
A csíkos papírgömbök hozzávalói:
– gömbönként kettő darab színes A/4-es kartonlap,
– nyomtatható minta, (az eredetit Philip Chapman-Bell készítette),
– vágólap, szike vagy olló,
– dombornyomó toll, vonalzó.
Egy gömbhöz tíz darab kampós oldalelemre van szükségem. A nyomtatható mintán csak öt darabot találsz. Ha csíkos gömböt szeretnék, két, különböző színű kartonra nyomtatom ki a sablont. Szikével vagy ollóval kivágom az oldalelemeket. A sablonon szaggatott vonal mutatja, hogy hol kell a csíkok kampós végeit visszahajtani. Egy vonalzó és egy dombornyomó toll segítségével a szaggatott vonal mentén megbígelem a kartont. A tíz csík mindkét végén elvégzem ezt a műveletet, hogy pontosan tudjam majd behajtani a papírt. Visszahajtom az összesen húsz véget. Körkörösen haladva, összeakasztom a kampókat. Amikor ezzel a művelettel elkészültem, az összeakasztott lapokból álló pókszerű képződményt átfordítom a másik oldalára, és a még szabadon álló kampókat is összekapcsolom. Az utolsót helyreillesztése előtt megtöltöm a labdát tejkaramellával.
Szia
Barbi
Fotó: Keresztesi Judit
Háromszázegy nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Hatvanharmadik nap: Általános egyenértékes
Hatvankettedik nap: Marilyn, Warhol, meg én
Hatvanegyedik nap: I know kung fu
>>> következő nap