Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. május 10.
Ma zöldre festettem egy ötágú gyertyatartót, aztán ezüstpatinával vontam be. Később lementem a lakótelepi virágboltokba, kaptam egy csokor kis, rezgő virágot, egy csokor tulipánt, vettem begóniát, egy cserép hortenziát és egy csokor rózsát. Itthon főztem Crème de Cassist, közben a nővérem összerakott egy pénteki asztalt. Az asztalközepet a gyertyatartóra építette fel. Beáztatott öt tűzőhabot, amit állítólag házak szigetelésére szánt a feltaláló, de egy olyan anyag, ami beszívja a vizet, és ki nem engedi, nem jó szigetelőanyag, valójában az emberiség történetének legrosszabb szigetelőanyaga, ezt végül a feltaláló is belátta. A munka azonban nem ment pocsékba, mert a hab helyettesíti a vízzel teli vázát. Beáztattuk ezért a labdákat, majd Judit rányomta őket a gyertyatartóra. A tulipán, rózsa és hortenzia leveleit használta alapnak, kis hurkokat készített, amelyek hajcsavarókra hasonlítottak. Ezeket gombostűzte a gömbökre. Azután szétosztotta a virágokat, és nem kínosan szimmetrikus, de szabályos alakzatban beletűzte a vizes habba.
Az asztalközép hozzávalói:
egy ötágú gyertyatartó,
fehér és zöld akril festék, ezüst patinapaszta,
ecset,
szivacs
5 db gömb alakú vizes tűzőhab,
fehér hortenzia, rózsa, begónia, tulipán
olló, metszőolló,
gombostűk.
Szia,
Barbi
Fotó: Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit
Háromszázhuszonkilenc nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Harmincnyolcadik nap: Hosszan tartó, mélyen zengő hang
Harminchetedik nap: Funny or die
Harminchatodik nap: Genezis