Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! 365+ rovat – 2013. április 20.
Nem értem, miért változik meg az ember élete, ha túlél valami nem túlélhetőt, de megváltozik. Ilyenkor új gondolatok igyekeznek ki belőle, és ha van mihez nyúlni, amivel kifejezheti ezeket a gondolatokat, az szerencse. Kétségkívül a sokk utáni átmeneti időszak a legborzalmasabb, már nem vagy az, aki régen voltál, de még az sem vagy, aki valójában lehetnél. Kapala Györgyi története közel áll hozzám. Irigylem, amiért az őt ért trauma után volt önkifejezésre alkalmas eszköze, amivel feldolgozta a vele történteket.
Integritás közelében mindig csavarni kezdi a sírás az orromat, olyasmi műszer vagyok, mint egy eredetiségdetektor, ami picsogással jelzi ki a tehetséget. Nem tudtuk, hogy hova megyünk ma, Fis olvasott fel egy ajánlatot ebéd közben. Az ajánlat egy művész emléke volt, aki 2005-ben bement egy gobelinboltba, és meglepődve látta, hogy a témák évszázadok óta változatlanok: virágcsendélet, tájkép, pókerező kutyák, ilyesmik. És ekkor úgy érezte, tennie kell valamit, hogy egy kicsit megmozgassa az elakadt időt. Rájött, hogy bármit ki lehet nyomtatni gobelinvászonra, így ő egy floppylemez nyomatát kérte, majd hímezni kezdett.
A darab vászonra kivarrt floppylemez megtekintése, mint délutáni programlehetőség, nem hangzott jól. Mégis elmentünk, és a belépéstől számított negyedik percben már könnyesedett is a szemem. Kapala Györgyit elütötte egy autó, vagy egy autóban ült, amikor nekiment egy másik autó, vagy ő ment neki valakinek, a baleset körülményeit nem ismerem, mindenesetre eltört a keresztcsontja, és kómába esett. Amíg kómában volt, nem érezte a teste határait, kiterjedtebb volt – írja. A baleset ürügyén CT-k és röntgenfelvételek készültek róla, amiket ő belső portréknak hív, és rendre ki is gobelinezte őket. Ezek az alkotások a „Ki vagyok én?” kérdésre adott önkéntelen válaszok. Rajtuk keresztül tapinthatóvá válik az, amit már amúgy is jó ideje sejtettünk: az egyén nem egyszerűen a testrészek összege.
Kapala Györgyi külső vagy belső lenyomatait, alig több mint tíz gobelint az Óbudai Társaskör pincéjében nézheted meg, hétfő kivételével minden délután. A tárlat ingyenes, és zseniális.
Mai teljesítményem az tehát, hogy láttam egy keresztcsontot kihímezve, mellesleg átrendeztem pár dolgot a terepasztalomon.
terepasztal fotók: Fischer Tamás
Sleep tight!
Barbi
Kiállítás fotók: Keresztesi Barbara
Háromszáznegyvenhat nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Tizennyolcadik nap: TGIF (csakhogy péntek van már stb.)
Tizenhetedik nap: Pillangó projekt
Tizenhatodik nap: Citromkopogtató
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: