Írta: Keresztesi Barbara – Merj Alkotni! rovat, Napfény Poszt – 2013. április 13.
„Egy ideig nem jött senki, a telefonfülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját.
Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a hölgyet. A következő kísérletre az ajtó olyan módon válaszolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A hölgy hátratántorodott, és nekiesett a postaládának.
Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, erélyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fülkére, a postára és a nagy virágos hölgyre. Egyesek tudni vélték, hogy magas feszültségű áram van az ajtóban, mások szerint a nagy virágos hölgy meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben lévő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.
Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban. „*
A mai program meglepetés volt, Fis, a sógorom már hetek óta tartogatta ajándékba, megrémült, amikor a költészet napján ezzel lett tele a sajtó. De mi a híreket nem láttuk, nem hallottuk. Ebéd után beültünk az autóba és elindultunk Nagykovácsi felé, majd az útról Remeteszőlősnél letérve, megálltunk egy telefonfülke előtt.
Örkény telefonfülkéje átkelt Budára, majd a városon túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen egy vadvirágos réten állapodott meg. Ennél a fülkénél parkoltunk le ma délután. Az Örkény-emlékmű ötlete Oberfrank Páltól, a veszprémi színház igazgatójától származik. Az út szélén várakozó telefonfülke kagylóját leemelve Örkény egyperceseket hallgathatunk. A beszélő telefonfülke egyike a legszellemesebb utcai installációknak, amiket valaha láttam.
A nap végén a résztvevőknek járt egy darab nyalóka. Persze fejenként. A nyalókák végére tűzött eltúlzott szájakat és bajszokat már régen ki szerettem volna próbálni, hogy a kivitelezés éppen a mai napra esett, az csakugyan a véletlen műve.
A papírbajszos nyalókák elkészítéséhez szükséges:
fekete és piros kartonlap,
vágólap,
szike,
ceruza,
sablon,
nyalóka,
olló.
A sablont kivágom, és körberajzolom a kartonlapon. Ráteszem a kartont a vágólapra, és a vonal mentén körbemetszem a szikével. A bajusz felezővonalának alsó harmadában valahol ejtek egy apró vágás, majd a vágásba szúrom a nyalókát. Érdemes vigyázni arra, hogy a lyuk ne legyen túl bő.
Ha a tartozékok rendelkezésre állnak, a projekt nem vesz igénybe húsz percnél több időt. Különösen azért, mert sablont is biztosítok a munkához, amit innen tölthetsz le.
Holnap találkozunk,
Barbi
* Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról – részlet
Fotó: Keresztesi Judit
Háromszázötvenhárom nap maradt a Merj Alkotni! projektből. A hírlevélre >>> itt iratkozhatsz fel.
Mi készült itt az elmúlt három napban?
Tizenegyedik nap: Papír cseresznyevirágok
Tizedik nap: Még szerencse, hogy Joey-nál vagyunk
Kilencedik nap: Remélem, jobban táncol, mint hegeszt