„Oliver Fry: – Érdekelné egy film?
Eliot Garfield: – Úgy érti, forgassunk filmet?
Oliver Fry: – Meg is nézhetünk egyet, de dolgozni benne, sokkal nagyobb élvezet.”
Neil Simon
Our house in the middle of the street (Keresztesi Judit és Keresztesi Barbara)- Fotó: Fischer Tamás
Írta: Keresztesi Judit – Nagycsillag rovat – 2012. november 23.
Erős belső késztetés, hogy kimenjek az utcára, és sok emberrel közösen építsek össze valamit. Nem viccelek, ez majdnem a lélegzéshez hasonló motiváció, eszembe jutnak feladatok, amik nem hagynak nyugodni míg készen nincsenek, éveket is hajlandó vagyok áldozni az életemből egyik másik megoldására. A mézeskalácsváros ebben a mostani formájában négy éve jutott eszembe. Mézeskalács, Karácsonykor, daaa, mintha büszke lehetnék arra, hogy december hatodikán eszembe jut a Télapó. (Eszembe is jutott, egy régi PR-es állásomban egy mikulásszakaszt szerveztem, Men In Red, akik győzelemre vitték a Karácsony szellemét, s ebből az ötletből az a konkrét hasznom származott, hogy megismerkedtem a férjemmel, aki értelemszerűen akkor, abban a pillanatban, még nem volt a férjem.
A budapesti mézeskalácsváros – amihez hasonló legközelebb Norvégiában látható – úgy épül, hogy kiszámolom a költségeket, bátran kimondom a végösszeget, az illető szép, sötét öltönyös mecénás hüledezik, én méltatlankodom, a sorrendet nem tévesztjük el. Aztán megegyezünk, mindig megegyezünk. Barbi később meghirdeti a mézeskalácsváros játékot, aminek szigorú szabályzata kimondja, hogy bárkinek lehet háza a terepasztalon, persze a kész várost is megnézheti bárki, de részt venni a munkálatokban sokkal élvezetesebb.
A tésztát én gyúrom be, az elmúlt években legalábbis így volt, idén, hogy még decembert sem írunk, de már majdnem hatvan városépítő jelentkezett, egy dagasztógép pártfogására is okvetlen szükségünk lesz.
A program december 9-én kezdődik, azok, akik addig itt regisztrálnak, azon a napon jöhetnek el az építőanyagért. Hazaviszik, kinyújtják, kisütik, összeépítik, feldíszítik, majd december 16-án visszahozzák, a helyszíni fogadáson a többi épület közé illesztik, és ott is hagyják, hogy a kivilágított mézeskalácsváros részeként év végéig látogathassa bárki, s hogy az űrből is tisztán kivehető legyen.
Tehát, kedves olvasó, ha az idei Mézeskalácsvárosban szeretnél egy telket jó kilátással a szökőkútra, vagy tudom is én, a Notre Dame-ra, és sütnél is egy házat a telekre az élmény kedvéért (más szóval anélkül, hogy cserébe bármiféle jutalom helyeződne kilátásba), akkor kérlek, regisztrálj erre a linkre kattintva. Ugyanitt a játék szabályairól is bővebben olvashatsz.
Mézeskalácsváros a Napfény utcában, tavaly decemberben – Fotó: Keresztesi Barbi
Üdvözlettel
Judit
Kapcsolódó cikkek: >>> Az Óriás adventi naptártól a Mézeskalácsvárosig. Kovács Patríciával és Fenyő Ivánnal beszélgettünk arról, mi a csodával foglalkozunk mi itt a József Attila-lakótelepen?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: